Jan van Scorel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan van Scorel
Jan van Scorel by Anthonis Mor van Dashorst.jpg
Arcképe Antonis Mor által (1560)

Született 1495. augusztus 1.
Schoorl, Alkmaar mellett
Meghalt 1562. december 6. (67 évesen)
Utrecht
Nemzetisége flamand
Stílusa reneszánsz
Mestere(i) Jacob Cornelisz van Oostsanen
Aki hatott rá Jan Gossaert
Albrecht Dürer
Aki(k)re hatott Antonis Mor van Dashorst
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan van Scorel témájú médiaállományokat.
A Jeruzsálem Testvériség (Társaság) 12 tagja (Frans Hals Múzeum, Haarlem)

Jan van Scorel (Névváltozat: Schoorel; (Schoorl, 1495. augusztus 1.Utrecht, 1562. december 6.) észak-holland festő, a németalföldi északi reneszánsz egyik legjelentősebb képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karel van Mander németalföldi festőkről írt könyvének köszönhetően sokat lehet tudni Jan van Scorel életútjáról. Egy Alkmaar melletti Schoorl nevű kis faluban született papi ember törvénytelen gyermekeként. Neve is a falu nevéből származik. Alkmaarban szorgalmasan tanulta a latin nyelvet, de már gyermekként is szívesen rajzolgatott, képeket, üvegfestményeket másolt, tollkésével pedig a fehér szaruból készült tintatartókra embereket, állatokat, növényeket és fákat metszett, iskolatársai dicsérték és kedvelték. Pártfogói látva hajlamát és tehetségét Haarlembe adták Williem Cornelisz. festő műhelyébe. Három évet töltött itt a mesternél, aki igen elégedett volt a munkájával, de Van Scorel valami másra, többre törekedett, szabad idejében kijárt a Haarlem melletti kiserdőbe, s ott festette a fákat úgy, mint előtte még senki. A letöltött három év után Amszterdamba ment.

Amszterdamban Jacob Cornelisz van Oostsanen mesterhez szegődött el, aki mind a rajzban, mind a festésben igen ügyes volt és a színekhez is kiválóan értett. A mester megbecsülte, de sokáig még sem maradt itt Van Scorel, mert beleszeretett a mester igen fiatal gyermekkorú leánykájába, s gondolta, később visszatér, s majd feleségül veszi. Próbált minél többet tanulni, megalapozni a jövőjét, Jan Gossaert híres festőhöz költözött Utrechtbe, de itt nagyon rövid ideig maradt a mester italozó, verekedő életmódja miatt. Kölnbe, majd Speyerbe ment, itt megismerkedett egy pappal, aki kiválóan értett az építészethez és a perspektívához. Ezeket megtanulta tőle, tandíjként pedig festett neki néhány képet.

Strasbourgba, majd Bázelba utazott, mindenütt meglátogatta a festőműhelyeket. Sokáig egyik helyen sem maradt, pedig mindenütt kedvelték, mert igen jó és igen termékeny alkotó volt. Nürnbergben is járt, s tanult Albrecht Dürernél. A protestáns forrongás azonban nem kedvezett az ő alkotói munkájának, így inkább Karintia felé vette útját, ahol jó mecénásokra talált. Innen Velencébe vezetett az útja, ahol antwerpeni festőkkel dolgozott együtt, s itt is jó mecénásokra talált. 1520 körül indult egy nagy csoport Velencéből meglátogatni a Szent Földet. Van Scorel is velük tartott, a hajón sem tétlenkedett, arcképeket és látképeket festett a fedélzeten, s naplót is vezetett. Ciprus, Kréta, s a közbeeső kikötők, majd Jeruzsálem mind ecsetje alá került. Egy gvárdiánnal bejárta Jeruzsálem egész környékét és a Jordán mentét, s közben vázlatokat készített a tájról és annak nevezetességeiről.

Jeruzsálemből jövet elidőzött Rodoszban, majd újra visszatért Velencébe, Itália több városát bejárta, eljutott Rómába, ahol antik szobrokat és romokat rajzolt, s másolta Raffaello, Michelangelo festményeit. Egy Utrechtben született férfi volt a pápa, VI. Adorján, összeismerkedtek, a pápa megbízta a vatikáni Belvedere felügyeletével. Van Scorel Rómában is sok szép képet alkotott, a pápa portréját is megfestette. Németalföldre hazatérve mindenekelőtt felkereste Utrechtben régi mesterét, Jacob Cornelisz van Oostsanen festőt, szomorúan vette tudomásul, hogy annak szép leánykája, akibe ő beleszeretett, már férjhez ment egy aranyműveshez. (Az 1520-as évek végétől Agatha van Schoonhoven lett a felesége, akitől négy fia és két leánya született, s akiről egy kiváló portrét festett.) Utrechtben a régi székesegyház vezetőjénél keresett szállást. Olajban megfestette azt a szép jelenetet, amikor Józsua próféta száraz lábbal átvezeti Izrael gyermekeit a Jordánon. Ígérete szerint a jeruzsálemi gvárdiánnak is küldött egy szép képet Szent Tamásról/Hitetlen Tamásról, aki éppen Krisztus sebébe dugja egyik ujját.

A protestáns zavargások Utrechtet sem kímélték, a festő ismét menekült, ezúttal Haarlembe, ahol szívesen fogadta a johanniták rendfőnöke. A festő jeles képe ebből az időből a Krisztus megkeresztelése című. Festett egy főoltárképet is az amszterdami úgynevezett Öregtemplom (Oude Kerck) részére Keresztrefeszítés címmel. Ugyanezen terv alapján még egy oltárkép készült Amszterdamban.

A Mária-Kollégium Utrechtbe hívta, ott szép szárnyas oltárokat festett, de ezek 1566-ban több más művével együtt, amszterdami Keresztrefeszítés, goudai oltárkép, stb. a képrombolás áldozatává váltak. Szent Lőrinc a tüzes rostélyon (Valenciennes, Musée des Beaux-Arts), Utolsó vacsora című képei fennmaradtak. Bankárok, hercegek, grófok, egyházatyák tüntették ki bizalmukkal, becsülték, hogy külföldi tapasztalatait szülőföldjére hozva, a természet után festett érett reneszánsz stílusban. A figurális, a táj- és a bibliai jelenetek ábrázolásában is kitűnt. Művelt, tapasztalt ember lévén, művésznek tartotta magát éppen úgy, mint a költők vagy a zeneszerzők, éppen ezért festői céhbe soha nem lépett be, de tagja volt Haarlemben a Jeruzsálem Testvériség társaságnak, annak tagjait meg is festette.

Legkiválóbb tanítványa Antonis Mor, aki II. Fülöp spanyol király spanyol király festője lett, s 1560-ban megfestette mestere arcképét, a kép alá a következőt írta:

"Dísze a művészetnek, az ő dísze volt a művészet,

Holtával kialudt ritka művészete is."

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan van Scorel témájú médiaállományokat.