Jan Kavan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Kavan
Jan Kavan - cropped.jPg
Jan Kavan az ENSZ-ülésszakon
Csehország külügyminisztere
Hivatali idő
1998. július 22.2002. július 12.
Előd Jaroslav Šedivý
Utód Cyril Svoboda

Született 1946október 17. (68 éves)
London
Párt Cseh Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás egyetemi tanár, könyvkiadó, publicista
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Kavan témájú médiaállományokat.

Jan Kavan (London, 1946. október 17. –) cseh politikus, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 57. ülésszakának elnöke. Élete jelentős részét emigrációban töltötte, Csehországba csak a kommunizmus bukása után tért vissza. Azóta számos magas politikai pozíciót töltött be. Hazájában megosztó személyiség, számos botrány kísérte pályafutását.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946. október 17-én született Londonban, ahol édesapja, Pavel Kavan diplomataként tevékenykedett. Anyja, Rosemary Kavan brit tanárnő volt. Szülei miatt kettős csehszlovák-brit állampolgár lett.[1] 1950-ben apját visszarendelték Csehszlovákiába, és a család Prágában telepedett le. Kevéssel hazatérésük után Pavel Kavant a kommunista hatóságok letartóztatták, és árulásért 25 év börtönbüntetésre ítélték egy kirakatperben, amely Rudolf Slánský-összeesküvésként ismert. Négy év múlva szabadult, de egészségét annyira megviselte a börtön, hogy 1960-ban, 46 évesen meghalt. Jan Kavan újságírást tanult a Károly Egyetemen, és a csehszlovákiai egyetemisták reformmozgalmának radikális szárnyához tartozott. A hatvanas évek második felében belépett a kommunista pártba, de alig néhány hónap múlva kizárták.[1]

A Varsói Szerződés csapatainak 1968-as inváziója után Jan Kavan részt vett a prágai tavasz támogatóinak passzív ellenállásában és más politikai tiltakozásokban, emiatt a kommunista párt a jobboldalinak bélyegzett mozgalmak képviselőinek listájára tette. 1969 tavaszán rákényszerítették, hogy az Egyesült Királyságba emigráljon.[2] Édesanyjáról csak a rendszerváltoztatás után derült ki, hogy 1959 és 1967 között a csehszlovák államvédelem ügynöke volt.[3]

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-től húsz éven át Nagy-Britanniában élt, ahol belépett a Munkáspárt. A London School of Economics and Political Science-en nemzetközi kapcsolatokat tanult, majd a readingi egyetemen politológiát hallgatott.[2]

Száműzetése idején segítette a cseh ellenzéki mozgalmakat, köztük a Charta ’77-et. Emiatt 1979-ben megfosztották csehszlovák állampolgárságától és a köztársaság érdekeinek megsértése címén bírósági eljárást indítottak ellene. Megalapította a Jan Palach mártírról elnevezett sajtóügynökséget, a Palach Press Agencyt, amely a csehszlovák ellenzékről közölt híreket és a száműzetésben élő cseh írók műveit terjesztette, újságokat, könyveket, másológépeket csempészett az országba.[4]

Az 1980-as évek elején a Palach Press egyik titkos szállítmányát elfogta a csehszlovák nemzetbiztonsági szolgálat. A könyvek, dokumentumok mellett egy névjegyzéket is találtak, amelyen azok a csehszlovák állampolgárok szerepeltek, akik a küldemény címzettjei voltak. A titkosrendőrség 15 embert felforgatással vádolt meg, közülük tízet bebörtönöztek.[1] A korai '80-as években megalapította a Jan Palach Information and Research Trustot és egy alapítványt, az East European Cultural Foundationt. Ezek fő tevékenysége az ellenzéki szerzők műveinek kiadása és terjesztése volt.

1976-ban Belgiumban letartóztatták, mert kábítószert találtak nála. Kavan azzal védekezett, hogy barátnője bőröndjében volt a marihuána, amelyről ő semmit nem tudott.[3]

Csehországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 novemberében Jan Kavan visszatért Prágába, ahol csatlakozott a Polgári Fórumhoz, a Bársonyos forradalom vezető erejéhez. Tagja lett a szervezet egyeztető bizottságának. 1990 júniusában a 44 év után megtartott első szabad választáson parlamenti mandátumhoz jutott, és tagja lett külügyi bizottságnak.[2] 1993-ban belépett a Cseh Szociáldemokrata Pártba, amelynek külügyi bizottságát irányította négy éven át. Jan Kavan képviselte pártját a Szocialista Internacionáléban, amelynek elnökhelyettesévé választották 1997-ben. 1996 és 2000 között felsőházi szenátor volt.

1998-ban Milos Zeman külügyminiszternek nevezte ki. Eredetileg a miniszterelnök-helyettesi posztot is neki szánta, de Kavan ittasan kisebb balesetet okozott parkolás közben, majd nem volt hajlandó megfújni a szondát, és az ebből kibontakozó botrány miatt Zeman „hátrébb léptette”.[1] 1999-ben mégis kormányfőhelyettes lett, a posztot 2002-ig töltötte be.

Magas tisztséget töltött be nemzetközi civil szervezetekben. Hat éven át elnöke, három éven át alelnöke volt a Helsinki Bizottság csehországi szervezetének. Három évig a Helsinki Bizottság nemzetközi végrehajtó tanácsának tagja volt. 1993-ban a demokráciát elősegítő politikai központot alapított.[2] 2002-ben őt választották az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 57. ülésszaka elnökének.

Ügynökvád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jan Kavant az 1990-es évek elején azzal vádolták meg Csehországban, hogy 1969-1970-ben Londonban együttműködött a pártállami titkosrendőrséggel. Egy 1992-ben nyilvánosságra hozott külügyminisztériumi dokumentum szerint Kavant Kato fedőnéven mint „bizalmas titkos együttműködőt” tartotta nyilván a titkosszolgálat. A cseh televízióban egy korabeli filmfelvételt is bemutattak, amelyen Kavan két ügynökkel koccint. Jan Kavan visszautasította a vádakat, és közölte: nem tudta, hogy vacsorapartnerei a kommunista rezsim titkosügynökei voltak. Kavan pert indított az ügyben. A bíróság úgy döntött, hogy Kavan nem volt tudatos együttműködője a titkosrendőrségnek.[1]

Publikációk, tanítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint száz cikket publikált napilapokban és egyéb periodikákban az Amerikai Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európa más országaiban. A cseh ellenzéki mozgalmakról két könyvet szerkesztett, és közreműködött másik négyben. Ezek mind az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában jelentek meg.

Jan Kavan számos felsőoktatási intézetben tartott előadást, többek között a New York-i Adelphi-egyetemen 1993 és 1994 között, valamint a massachusettes-i Amherst-főiskolán. Vendég volt a Columbia és a Stanford Egyetemen, a Wellesley College-ban és a Harvardon. Nagyjából 15 éven át tanított a londoni felnőttképző intézetben. Tiszteletbeli tagja a London School of Economics and Political Science-nek.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f MTI: Kavan, a vitatott múltú cseh külügyminiszter
  2. ^ a b c d ENSZ Közgyűlés: Jan Kavan. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  3. ^ a b E. Fehér Pál (Népszabadság, 2002. október 7.) Jan Kavan botránylistája
  4. Janpalach.eu: Foreign Response. (Hozzáférés: 2014. január 22.)