Jamestowni mészárlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1622-es Jamestown-i mészárlás, Theodore de Bry fametszetén.

Az 1622-es jamestowni indián mészárlás az amerikai Virginia gyarmaton történt 1622. március 22-én, nagypénteken. Körülbelül 347 ember[1], Virginia lakosságának harmada vesztette életét a póheten törzsszövetséghez tartozó indiánok összehangolt támadásai következtében, amelyeket Opechancanough főnök vezetett.

Jamestown volt az első angol település Észak-Amerikában, az 1607-ben alapított város lett Virginia gyarmat székhelye. Bár egy utolsó pillanatban érkezett figyelmeztetés miatt Jamestown megmenekült az indiánok támadásától, a James-folyó mentén húzódó kisebb településeket az indiánok felégették, megölték a telepeseket és elpusztították a termést.

Henricus volt az egyik legfejlettebb közösség, amelyek a támadás fő irányába estek, és a legtöbbet ezután nem is építették újjá. A legnagyobb veszteséget a Jamestown-tól kb. 10 km-re található Wolstenholme Towne szenvedte el.

A támadások háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első angol-póheten háború (16091613) után a póheten főnök legfiatalabb lánya, Pocahontas és John Rolfe telepes házasságot kötött 1614-ben, amivel az angol telepesek és az amerikai bennszülöttek közti békésebb kapcsolatok időszaka kezdődött. 1618-ban Wahunsonacock főnök meghalt és féltestvére, Opechancanough lett a főnök, akinek uralkodása alatt az ellenségeskedés a fehérekkel ismét kiújúlt. Miután Opechancanough átvette a törzs vezetését, az angol telepesek elpuszítását tervezte. 1622. tavaszán egyik tanácsadóját, Nemattanew-t egy angol telepes megölte, és ezt követően Opechancanough megindította összehangolt támadását a virginiai angol települések ellen. Összesen 31 települést támadtak meg egy napon a James-folyó mentén.

Jamestown riasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virginia gyarmat székhelye és legnagyobb települése az indiánok első számú célpontja volt, de egy indián fiú, Chanco, akinek munkaadóját, Richard Pace-t kellett volna meggyilkolnia, éjjel felébresztette Pace-t és figyelmeztette a közelgő támadásról. Pace, aki a James-folyó másik partján lakott, biztonságba helyezte családját és átevezett Jamestownba, ahol figyelmeztette a lakosságot, aki felkészültek a támadásra. A város körül fekvő kisebb településeknek azonban semmilyen felkészülésre nem volt lehetőségük.

A mészárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egynapos, meglepetésszerű támadás leginkább a Jamestown körül kialakított, kisebb településeken volt eredményes. Wolstenholme Towne lakosságának felét meggyilkolták és a többi település is hasonló veszteségeket szenvedett. Összesen 347 fehér telepest, Virginia gyarmat fehér lakosainak harmadát gyilkolták meg, számos házat, templomot felgyújtottak és elpusztították a termést a telepesek által megművelt földeken. Mintegy 20 nőt az indiánok foglyul ejtettek és rabszolgának elhurcoltak, közülük néhányat csak évekkel később váltottak ki a fogságból, de a legtöbb haláláig indián fogságban maradt.

A mészárlás következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indiánok és a telepesek kulturális különbségeinek egyik legjobb példájaként az egynapos mészárlás után a póheten törzs beszüntette a támadásokat. Az indián kultúra alapján azt várták, hogy a telepesek elfogadják a vereséget, beletörődnek a veszteségekbe és elismerik a póheten törzs győzelmét.

Azonban az indiánok súlyosan félreértelmezték a helyi telepesek és az angol korona szándékait, illetve reakcióját. A március 22-i támadás során a telepesek meggyilkolása mellett veteményeiben is súlyos veszteségek keletkeztek, ami később súlyos gondokat okozott az életben maradtak ellátásában. A támadások visszhangjaként súlyos csorba esett az indiánokról korábban kialakult kedvező képen és ezután barbár fenevadakként kezdték őket kezelni. A Henricus települések a telepes és indián gyermekek számára létrehozott iskola épülete, a várossal együtt, megsemmisült. Csak mintegy 70 évvel később engedélyezték egy hasonló iskola alapítását, a közeli Middle Plantation település területén, amelyet a hasonló támadások ellen jól megerősítettek. Pár évvel később ide költözött Virginia székhelye is és ekkor a város nevét Williamsburg-re változtatták.

Az indiánok megmérgezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1622-es nagypénteki mészárlást túlélő telepesek rajtaütéseket vezettek a törzsek települései és terményei ellen, és szervezettségüknek, valamint tűzfegyvereiknek köszönhetően annyira sikeresek voltak, hogy Opechancanough főnöknek tárgyalásokba kellett bocsátkoznia. Indián közvetítők segítségével a "pohátán" törzs és a telepesek békét kötöttek. A tárgyalások befejezése után ünnepséget rendeztek, de William Tucker kapitány és Dr. John Pott megmérgezték az indiánok italát, közel kétszázan haltak meg mérgezés következtében, további ötven főt a telepesek mészároltak le. Opechancanough főnök azonban elmenekült.

Az indiánok veresége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1624-ben Virginia gyarmat az angol korona közvetlen fennhatósága alá került, és megszűnt a gyarmatot alapító Virginia Company of London irányítása. A gyarmatot ezután a király által kinevezett kormányzók igazgatták személyes érdekeik szem előtt tartásával, és ez együtt járt a telepesek által elfoglalt földek kiterjesztésével, az indiánok területeinek elrablásával, a korábbi egyezmények és békeszerződések felrúgásával.

Az indiánok elégedetlensége a második angol-pohatán háborúban robbant ki 1644-ben, amikor az indiánok kb. 500 angol telepest mészároltak le. Akkor a gyarmat lakossága lényegesen nagyobb volt, és a veszteségek a fehér lakosság kb. 10%-át tették ki, vagyis lényegesen kisebb hatással voltak a gyarmat életére. Opechancanough, aki ekkor már nagyon idős volt és csak hordszéken tudott közlekedni, az angolok fogságába esett és Jamestown-ba hurcolták, ahol a börtönben az őrzésére kirendelt telepesek meggyilkolták.

Opechancanough halálával megkezdődött a póheten törzsszövetség hanyatlása, a törzs tagjai előbb-utóbb vagy elhagyták Virginia területét, beolvadtak a telepesek közé vagy pedig a gyarmati igazgatás által kijelölt rezervátumokban telepedtek le. Még a rezervátumokban sem voltak azonban biztonságban, mivel azok területe is folyamatosan csökkent a folyamatosan növekvő fehér közösség benyomulása miatt.

Ma csak az eredeti pohátán törzsszövetség hét törzsét ismeri el Virginia állam, amelyek a Pamunkey és Mattaponi rezervátumban élnek.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Price, David A.. March 22, 1622: Skyfall, Love and Hate in Jamestown: John Smith, Pocahontas, and the Start of A New Nation. New York: Alfred A. Knopf, 200–221. o (2003). ISBN 0375415416 
  • Rajtar, Steve. Indian War Sites. Jefferson, NC: McFarland (1999). ISBN 0786407107