James Jerome Gibson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

James Jerome Gibson (McConnelsville, Ohio, 1904. január 27.Ithaca, New York állam, 1979. december 11.) amerikai pszichológus

A 20. század egyik kiemelkedő pszichológusa. A vizuális észlelés területén végzett kutatásokat. Munkásságára hatással volt a gestaltista és behaviorista szemlélet. Az ökológiai megközelítést képviselte.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A princetoni egyetemen szerezte doktorátusát. Herbert Langfeld volt a tanára. Disszertációját a formaészleléssel kapcsolatban írta, amihez Kurt Koffka[1] munkássága is alapul szolgált.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gibson H. C. Warrennek és E. B. Holtnak tulajdonítja, hogy a behaviorista szemlélet felé fordult. Amikor a Smith College-ba ment, Koffka lett a munkatársa. Holt mellett ő volt még nagy hatással Gibson gondolkodásmódjára.

A magatartást és az észlelést vizsgálta, az ingerek észlelése és a viselkedés közötti kapcsolatot. Az ingerek jelentőségének bizonyítására vizsgálatokat végzett. Ezek közül a legismertebb a hadsereg pilótáinak a képességét felmérő vizsgálatok. A háború alatt felhasználták kutatási eredményeit, és segítségével pilótákat képeztek ki. Később a Cornellre ment dolgozni.

Gibson megközelítése eltért a klasszikus behaviorista megközelítéstől. Elmélete a magatartás és a fiziológiai folyamatok kapcsolatát magyarázza.

Hatással volt a behaviorista és a kognitív pszichológiára is. Az affordancia fogalmát alkotta meg, miszerint az inger egy részét közvetlenül észleljük és reagálunk rá. Ezen képesség kialakulását az evolúciónak tulajdonítja. A közvetlen észlelés fogalmát mondta ki. A konstruktív észleléssel együtt az észlelés során történő feldolgozásról alkotott elméletek közé tartozik.

Közvetlen észlelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gibson mondta ki ezt a fogalmat, miszerint nem egy mentális struktúra dolgozza fel az információt. Az észlelő számára egyértelmű információk vannak a vizuális mezőben, amiket közvetlenül von ki a környezetből. Az észlelés aktív folyamat. A tárgyak formája, színe, a mozgás és a mélység segíti az élőlényt abban, hogy azonosítsák a tárgyakat. Ezen elméletével Gibson bizonyította, hogy a vizuális mező ingereinek az észlelésben nagyobb szerepük van, mint ahogy azt előtte gondolták.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • APA Kiemelkedő Tudományos Munkásságért járó díj

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Ecological Approach to Visual Perception (1979)
  • The Perception of the Visual World (1950)

Eleanor Jack Gibson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gibson tanítványa volt, majd Hull előadásait hallgatta a Yale Egyetemen. Később Gibson felesége lett. A Tudományos Haladás Amerikai szövetségének volt a tagja és ő is megkapta az APA Kiemelkedő Tudományos Munkásságért járó díját. Kutatásainak egyik témája volt a vizuális szakadék.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atkinson és munkatársai (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó
  • Eysenck, Michael W., & Keane, Mark T. (1997). Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • Henley, B. Tracy; Thorne, B. Michalel (2000). A pszichológia története : Kapcsolatok és összefüggések. Budapest: Glória Kiadó
  • Pléh Csaba; Boross Ottilia (2004). Bevezetés a pszichológiába. Budapest: Osiris Kiadó
  • Szokolszky, A., Kádár, E. (1999). James J. Gibson ökológiai pszichológiája. Pszichológia, (19) 2, 245‒285.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kurt Koffka (1886-1941) német pszichológus.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]