Jakov Ignjatović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakov Ignjatović
Jakov Ignjatovic Novak Radonić.jpg
Élete
Született 1822. december 8.
Szentendre
Elhunyt 1889. július 5. (66 évesen)
Újvidék
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakov Ignjatović témájú médiaállományokat.

Jakov Ignjatović (szerbül: Јаков Игњатовић) (Szentendre, 1822. december 8.Újvidék, 1889. július 5.) magyarországi szerb író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakov Ignjatović Szentendrén született. Itt végezte el az általános iskolát, a gimnáziumot Vácott, Esztergomban és Pesten. Jogot hallgatott Pesten, de a professzorokkal konfliktusba került és otthagyta az egyetemet. Ezután huszár lett. Rövid ideig ügyvéd volt. A magyar forradalom kitörésekor a magyarok oldalára állt, így annak bukása után Belgrádba menekült. 1850-ig élt itt, mint újságíró, majd világutazó lett. A Matica Srpska Letopis lapjának a szerkesztője volt 1854-56 között, majd nemzeti titkár lett Karlócán és főszónok Újvidéken. 1863-1879 között Dályán élt, ahol ügyvédként és hivatalnokként dolgozott. A magánkönyvtára ma is itt található.

Amikor Svetozar Miletić nemzeti pártja politikai harcot kezdett folytatni a magyarokkal Bécs ellen, Jakov Ignjatović aktívan részt vett ebben és kétszer megválasztották képviselőnek. Amikor a nemzeti párt elhagyta a magyarokat, Ignjatović, ellentétben a vajdasági szerbek többségével kiállt a magyar-szerb egyezmény mellett. Emiatt támadták a szerbek. Ignjatovićnak külön kellett élnie a szerb közösségtől egészen haláláig e véleménye miatt.

1888. január 23-án megválasztották a Szerb Királyi Akadémia tagjává, de egy év múlva Újvidéken meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakov Ignjatović irodalmi munkássága akkor kezdődött, mikor a Letopis szerkesztője lett. Sok patrióta és történelmi művet írt, amelyek az akkori szerbeknek tetszett. Művei: Brankovics György, Királyi leszármazott és a befejezetlen Deli-Bakić; novellái: A nemzet vére és a Manzor és Džemila. Sok szociális regényt írt, ezzel a szerbek első ilyen stílusú írója volt. Legjobb regényei: Csodálatos világ, Régi és új mesterek, stb. Regényeiben humor és kaland is volt: 30 év Milan Harandžić életéből és a befejezetlen Srbadija.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletére szülőházán emléktáblát helyeztek el 1948-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]