Jakov Ignjatović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakov Ignjatović
Jakov Ignjatovic Novak Radonić.jpg
Élete
Született 1822. december 8.
Szentendre
Elhunyt 1889. július 5. (66 évesen)
Újvidék
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella

Jakov Ignjatović (szerbül: Јаков Игњатовић) (Szentendre, 1822. december 8.Újvidék, 1889. július 5.) magyarországi szerb író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakov Ignjatović Szentendrén született. Itt végezte el az általános iskolát, a gimnáziumot Vácott, Esztergomban és Pesten. Jogot hallgatott Pesten, de a professzorokkal konfliktusba került és otthagyta az egyetemet. Ezután huszár lett. Rövid ideig ügyvéd volt. A magyar forradalom kitörésekor a magyarok oldalára állt, így annak bukása után Belgrádba menekült. 1850-ig élt itt, mint újságíró, majd világutazó lett. A Matica Srpska Letopis lapjának a szerkesztője volt 1854-56 között, majd nemzeti titkár lett Karlócán és főszónok Újvidéken. 1863-1879 között Dályán élt, ahol ügyvédként és hivatalnokként dolgozott. A magánkönyvtára ma is itt található.

Amikor Svetozar Miletić nemzeti pártja politikai harcot kezdett folytatni a magyarokkal Bécs ellen, Jakov Ignjatović aktívan részt vett ebben és kétszer megválasztották képviselőnek. Amikor a nemzeti párt elhagyta a magyarokat, Ignjatović, ellentétben a vajdasági szerbek többségével kiállt a magyar-szerb egyezmény mellett. Emiatt támadták a szerbek. Ignjatovićnak külön kellett élnie a szerb közösségtől egészen haláláig e véleménye miatt.

1888. január 23-án megválasztották a Szerb Királyi Akadémia tagjává, de egy év múlva Újvidéken meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakov Ignjatović irodalmi munkássága akkor kezdődött, mikor a Letopis szerkesztője lett. Sok patrióta és történelmi művet írt, amelyek az akkori szerbeknek tetszett. Művei: Brankovics György, Királyi leszármazott és a befejezetlen Deli-Bakić; novellái: A nemzet vére és a Manzor és Džemila. Sok szociális regényt írt, ezzel a szerbek első ilyen stílusú írója volt. Legjobb regényei: Csodálatos világ, Régi és új mesterek, stb. Regényeiben humor és kaland is volt: 30 év Milan Harandžić életéből és a befejezetlen Srbadija.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletére szülőházán emléktáblát helyeztek el 1948-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]