Jakob Alt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakob Alt: Trient látképe az Etsch hídjáról, akvarell, 1843

Jakob Alt, magyarosan Alt Jakab (Frankfurt am Main, 1789. szeptember 27. - Bécs, 1872. szeptember 30.) német-osztrák festőművész, akvarellista, litográfus. Főként tájképfestőként ismeretes. Franz és Rudolf Alt festőművészek apja.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában elkezdett festészeti tanulmányait, 1811-től a Bécsi Akadémián folytatta, ahol Friedrich August Brand és Martin von Molitor mesterektől történelmi tárgyú festészetet tanult. Pályafutása során mégis inkább tájképfestőként vált ismerté, miközben bebarangolta a Duna-mentét és az Alpokat, majd 1828 és 1833 között észak-Itáliában és egy rövid ideig Rómában is alkotott. Litográfiái Adolf Friedrich Kunike „264 Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes ...“ című, az 1820-as években kiadott gyűjteményében jelentek meg. Munkássága folyamán a Felvidéken, Pozsonyban is járt. „Pozsony látképe a Duna felől“ című akvarellje a pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Alt témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jakob Alt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.