Jakob Alt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakob Alt: Trient látképe az Etsch hídjáról, akvarell, 1843

Jakob Alt, magyarosan Alt Jakab (Frankfurt am Main, 1789. szeptember 27.Bécs, 1872. szeptember 30.) német–osztrák festőművész, akvarellista, litográfus. Főként tájképfestőként ismeretes. Franz és Rudolf Alt festőművészek apja.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában elkezdett festészeti tanulmányait, 1811-től a Bécsi Akadémián folytatta, ahol Friedrich August Brand és Martin von Molitor mesterektől történelmi tárgyú festészetet tanult. Pályafutása során mégis inkább tájképfestőként vált ismertté, miközben bebarangolta a Duna-mentét és az Alpokat, majd 1828 és 1833 között észak-Itáliában és egy rövid ideig Rómában is alkotott. Litográfiái Adolf Friedrich Kunike „264 Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes ...“ című, az 1820-as években kiadott gyűjteményében jelentek meg. Munkássága folyamán a Felvidéken, Pozsonyban is járt. „Pozsony látképe a Duna felől“ című akvarellje a pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Alt témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jakob Alt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.