Jakab István (drámaíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  Ez a szócikk a drámaíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Jakab István (egyértelműsítő lap).
Jakab István portréja a Vasárnapi Újságban

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1798. október 29. – Budapest, 1876. október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt, művészete és közírói munkássága azonban nem bizonyult maradandónak.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Nagyváradi tanulmányait követően 1815-től 1819-ig a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat. 1819-től egy esztendeig az ítélőtábla jegyzőjeként dolgozott, majd 1820-tól a Helytartótanács jegyzőkönyvi hivatalának tisztviselője volt. Ügyvédi vizsgáját 1822-ben tette le, 1823-tól fogalmazói gyakornokként, 1828-tól fogalmazói rangban, 1836-tól jegyzőkönyvi iktatói beosztásban, majd 1839-től helytartósági titkárként dolgozott a Helytartótanácsban. Az 1840-es években fő feladata a kihirdetett rendeletek és törvények magyar nyelvű kiadásainak felügyelete volt. 1846-ban a galíciai felkelés fékentartására az ország északi részére rendelt királyi biztos, báró Vay Miklós mellé osztották be, majd a kincstár pénzügyi követeléseit kezelő számfejtő bizottság elnöke lett. 1848-tól a Szemere Bertalan vezette belügyminisztérium alkalmazásában állt mint osztálytanácsos és irodaigazgató. A kormány 1849. januári Debrecenbe távozásával Pesten maradt, s a budai polgári közigazgatási bizottság előadója lett. A szabadságharc leverését követően közhivatalaitól megfosztották, s többször állt bíróság előtt. Csakhamar azonban amnesztiát kapott, helytartótanácsosi nyugdíját folyosították, s 1851-től 1860-ig a Reichsgesetzblatt magyar nyelvű kiadásának, az Országos Kormánylapnak fordítójaként és szerkesztőjeként dolgozott. 1860 és 1867 között az újraszervezett Helytartótanács tanácsosaként tevékenykedett, s több fontos kiküldetést teljesített királyi biztosként. Hivatali munkája mellett ifjúkorától, az 1820-as–1830-as évektől foglalkozott drámaírással, dalszerzéssel, műfordítással, publicisztikával, újságírással és lapszerkesztéssel.

Munkássága [szerkesztés]

Színdarabjait és népszínműveit sikerrel állították színpadra az 1830-as–1840-es években. Falusi lakodalom című komédiájával (1834), valamint Zsarnok apa című drámájával akadémiai különdíjat nyert. Bartay Endre 1839-ben bemutatott A csel című vígoperájához ő írta az első magyar operalibrettót. 1848 és 1852 között a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja volt. Színművek fordítása terén végzett munkássága is jelentős, a Nemzeti Színház mintegy negyven általa fordított darabot vitt színre, többek között Voltaire Alzire, Goldoni A fogadósné és Balzac Eugénie Grandet, Holbein A kétalakú című műveit. Számos opera (Bellini: Beatrice di Tenda; Mercadante: Eskü; Donizetti: Gemma di Vergy és Lucrezia Borgia; Halévy: A zsidó nő; stb.) szövegkönyvét is ő ültette át magyarra. Gondozásában jelentek meg a magyar és nyugat-európai színpadi műveket közreadó Eredeti Játékszín és Külföldi Játékszín című füzetek.

Korának népszerű ének- és dalszerzője volt, nem egy műve folklorizálódott és népdallá vált. Nevhez fűződik az 1848-as budai nemzetőrség Ősi Buda gyermeke, fel, szaporán! című, férfikórusra és zongorakíséretre írt indulója. Tánczenét és néhány komolyzenei darabot is szerzett.

Újságírói tevékenysége 1828-ban indult meg, amikor az Aurora és a Hébé című folyóiratok munkatársa lett. Írásaiban lelkes támogatója volt a honi kultúra felemelkedésének, nagy híve volt az állandó magyar nyelvű pesti színház gondolatának. A Helytartótanács megbízásából már az 1830-as években több népszerű ismeretterjesztő, népművelő munkát fordított vagy írt közegészségügyi és közgazdasági témákban, s főmunkatársa volt az első magyar általános enciklopédiának, a német Conversations-Lexikon alapján szerkesztett Ismerettárnak.

Társasági tagságai és elismerései [szerkesztés]

1833-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották, 1833-tól két éven át ő látta el a játékszíni bizottság jegyzői tisztét.

Főbb művei [szerkesztés]

Színdarabjai

  • Búcsúzó dal, 1828.
  • Falusi lakodalom, vígjáték, bemutató: Buda, 1835.
  • Zsarnok apa, dráma, bemutató: Buda, 1836.
  • Izabella, dráma.
  • A rózsaünnep, zenés népszínmű, bemutató: Pest, 1860.

Publicisztikái

  • Miképpen lehetne a magyar játékszínt Budapesten megalapítani? Pest, 1834.
  • Dühös állatok marását és veszettségét távoztató orvosi közbátorsági rendeletek. Buda, 1836.
  • Oktatás a marhadögről. Buda, 1836.
  • Pestis elleni közbátorsági rend. Buda, 1837.
  • Utasítás, mikép kell világtalan gyermekekkel csecsemő koruktól kezdve czélszerűleg bánni. Buda, 1838.
  • Magyar nyugpénzintézet alapszabályai. Buda, 1838.
  • Marhavész elleni gyógymód. Buda, 1839.
  • Az osztrák császár és a szicziliai király közötti kiviteli s vámszerződés. Buda, 1844.

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakab István (drámaíró) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakab_István_(drámaíró)&oldid=13560975”