Jak–52

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jak–52

Jak–52 a DOSZAAF színeiben

Funkció	kiképző és gyakorló epülőgép
Gyártó	Aerostar
Tervező	Jakovlev (Főkonstruktőr: Vjacseszlav Kondratyjev)
Gyártási darabszám	kb. 1800 db
Fő üzemeltetők	Szovjetunió, Oroszország, Románia, Magyarország

Első felszállás	1976

A Jak–52 (orosz írással: Як–52), román jelzéssel Iak–52 a szovjet Jakovlev tervezőiroda kétüléses, légcsavaros, alapszintű kiképző és gyakorló repülőgépe. A KGST-együttműködés keretében a romániai Aerostar repülőgépgyárban kezdődött el a sorozatgyártása, amely még napjainkban is tart. Eredetileg a DOSZAAF igényeinek megfelelően gyakorló műrepülés céljára fejlesztették ki.

A repülőgép népszerű lett a maga kategóriájában, amit az a tény is bizonyít, hogy Kelet-Európán kívül számos Nyugat-Európai országba, az USA-ba és Kanadába is exportálták.

[szerkesztés] Története

A gépet Vjacseszlav Kondratyjev főkonstruktőr irányításával fejlesztették ki a Jak–50-es műrepülőgép alapján. Kezdetben a Jak–50U típusjelet kapta. Sorozatgyártását 1977-től a romániai Bákóban (Bacău) működő Aerostar vállalat végzi. A Romániában elsőnek épített prototípus 1978 májusában emelkedett először a levegőbe. A tényleges sorozatgyártás 1979-ben kezdődött el az Aerostarnál. 1986-ra a gyártási darabszám már elérte az ezret, 1990-re pedig az 1500-at. A Szovjetunió 1991-es megszűnése után a sorozatgyártás jelentősen visszaesett, az 1990-es évek első felében évi kb. 10 darabot építettek. Az eredeti szovjet licenc-változatot 121 gyártási sorozatban 1998-ig készítették. 1999-től a román gyártó által modernizált Iak–52W változat gyártása folyik.

A gépeket kezdetben a Szovjet Légierő és a Román Légierő részére gyártották. A gépeket később azonban civil polgári üzemeltetőknek is értékesítették. A Szovjetunió és Románia mellett Magyarország lett a típus harmadik katonai célú üzemeltetője.

[szerkesztés] Magyarországi alkalmazása

12 darab Jak–52 típusú repülőgép 1994-ben érkezett meg Szolnokra a romániai gyárból ládákban, szétszerelt állapotban. Összeszerelésüket a repülőtér műszaki állománya és a gyári küldöttség közösen végezte.

2003. november 13-án a Magyar Légierő egyik Jak–52-ese gyakorló repülés közben Szolnoktól nem messze, Tiszagyenda határában lezuhant, mindkét pilóta életét vesztette.

A Magyar Légierőnél rendszeresített gépek egyik (04-es oldalszámú) példánya 2011 tavaszától a szolnoki repülőmúzeumban van kiállítva.

A katonai alkalmazás mellett Magyarországon több példánya repül polgári jelzéssel.

[szerkesztés] Típusváltozatok

Jak–52 – Alapváltozat, melyet 1979-től gyártottak.
Jak–52B – Könnyű csatarepülőgép. A Jak–52 katonai változata, melyet földi célpontok elleni bevetésre terveztek az afganisztáni szovjet hadjárat tapasztalatai alapján, ahol a szovjet hadvezetés egy könnyű, jó manőverezőképességű földi támadó feladatkörű repülőgépet igényelt. A Jakovlev tervezőiroda az olcsó és könnyen gyártható Jak–52 módosításával alakított ki egy csatarepülőgépet. Fegyverzetét a két félszárny alá függesztett egy-egy UB–32-es rakétablokk képezte földi célok elleni, nem irányított rakétákkal. Sorozatgyártás esetén a gép típusjelzésének a Jak–54^[1]-t szánták. A szovjet katonai vezetésnek azonban nem keltette fel a figyelmét a gép, így a fejlesztési programot a Jakovlev tervezőiroda törölte. Az egyetlen elkészített gépet átadták a monyinói repülőmúzeumnak.^[2]
Jak–52M – Modernizált változat, melyet Vegyenyejev M–14H csillagmotorral szereltek fel. A gép az alapváltozat kéttollú légcsavarja helyett egy háromtollú, MTV–8 típusú légcsavart kapott. A gépet felszerelték SZKSZ–94MJa típusú mentőberendezéssel. A modernizáció keretében módosították a szárnyat és új műszereket szereltek be. Növelték az üzemanyag-kapacitást (250 literre), melyet a szárnyba épített integrált üzemanyag-tartályokkal értek el. Ennek hatására a gép hatótávolsága 900 km-re növekedett. A modernizációs csomagot a Jakovlev tervezőiroda a 2000-es évek elején dolgozta ki. Egy gép átépítése 35–45 ezer USD-be kerül. 2003-tól az Oroszországban üzemeltetett Jak–52-es gépeket folyamatosan átalakítják Jak–52M változatúvá. Az átalakítást az ivanovói 308. sz. repülőgép-javító üzem végzi. Az első modernizált gépet a 2003-as MAKSZ kiállításon mutatták be. A modernizált változat első felszállását 2004. április 16-án hajtotta végre.^[3]
Jak–53 – együléses műrepülőgép, melyet 1981-ben fejlesztettek ki. A Jak–52-től eltérően hiányzik ez elülső pilótakabin, több berendezését egyszerűsítették a kisebb tömeg érdekében. Változtatható állásszögű V–530ТА–D35 típusú légcsavarral szerelték fel.
Condor – Romániában 1991-ben kidolgozott modernizált változat, melyet hathengeres Lycoming AEIO–540 B5D boxermotorral és háromtollú Hoffmann légcsavarral szereltek fel.
Iak–52W – A Jak–52-es Romániában modernizált változata. Az Aerostar repülőgépgyár 1998-ban kezdte a fejlesztőmunkát. A gép 2001-ben repült először.