Jak–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jak–11
Jak 11 D-FYAK.jpg
Jak–11

NATO-kód Moose
Funkció kiképző repülőgép
Gyártási darabszám 4500 db

Személyzet 2 fő
Méretek
Hossz 8,50 m m
Fesztáv 9,40 m m
Magasság 3,28 m m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2 440 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Svecov AS–21 csillagmotor
Teljesítmény 425 kW (570 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 485 km/h
Hatótávolság 1200 km
Legnagyobb repülési magasság 7100 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db 12,7 mm-es UBSZ, vagy 7,62 mm-es SKASZ géppuska

A Jak–11 (a Magyar Néphadseregben Ölyv néven) rendkívül sikeres oktatógép volt, amelyet a Szovjetunió és szövetségesei széles körben használtak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jak–3-as vadászrepülőgép alapján fejlesztették ki. Első prototípusa 1945. november 10-én repült; 1946-ban állították hadrendbe. Összesen 3859 példány készült belőle 1947 és 1956 között. 1953-tól további 707 példány készült licenc alapján Csehszlovákiában LET C–11 típusjellel. A Varsói Szerződés minden tagállamában, valamint sok afrikai, közel-keleti és ázsiai országban használták, mint Afganisztán, Albánia, Algéria, Kína, Egyiptom, Indonézia, Irak, Észak-Korea, Szomália, Szíria, Vietnam, Jemen; ezenkívül Ausztriában is alkalmazták.

A gépből még mintegy 120 példány van repülőképes állapotban, gyűjtők tulajdonában világszerte. Gyakran feltűnik versenyeken és bemutatókon.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesen 64 Jak–11 került Magyarországra, az utolsó 19 gép már Csehszlovákiából érkezett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–11 témájú médiaállományokat.