Jacques Marquette
Jacques Marquette atya (1637. június 10.–1675. május 18.),[1] más néven Pére Marquette egy francia jezsuita misszionárius volt, aki megalapította a későbbi Michigan első európai települését, Sault Ste. Marie-t, majd később St. Ignace-t is. 1673-ban Marquette atya és Louis Jolliet voltak az első európaiak, akik eljutottak a Mississippi felső folyásához és feltérképezték azt.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Jacques Marquerre Laon-ban született, Franciaországban, 1637. június 10-én. Tizenhét évesen lépett be a jezsuita rendbe. Miután évekig Franciaországban tanult és dolgozott, a rend 1666-ban Quebecbe rendelte őt, mint az amerikai bennszülöttek misszionáriusát. Nagy tehetséggel tanulta meg a helyi nyelveket, különösen a huront. 1668-ban Marquette atya (franciául: Pére Marquette) azt az utasítást kapta elöljáróitól, hogy vezessen missziót a Szent Lőrinc-folyó mentén fel egészen a Nagy-tavak. Segédkezett egy misszió megalapításában Sault Ste. Marie-ban, a mai Michigan területén, és La Pointe-ében, a Felső-tó mellett, a mai Ashland közelében. Itt találkozott az iliniwek (másképp illinois) indiánokkal, akik meséltek neki a Mississippi-folyóról. Meghívták az európai szerzetest, hogy tanítsa a népüket, akik a messzi délen éltek. A huronok és szomszédaik, a lakoták La Ponte-nél folyó háborúskodása miatt Marquette atya elhagyta a missziót és a Mackinac-szoroshoz ment. Értesítette elöljáróit a szóbeszédekből ismert folyóról és engedélyt kért a felderítésére.
Az engedélyt megkapta és 1673-ban Marquette, egy Louis Joillet nevű francia-kanadai vezető társaságában útra kelt. St. Ignace-ből indultak május 17-én két kenuval és öt francia-indián származású (mai megnevezéssel mesztic) kísérővel. a Michigan-tó mentén haladtak a Zöld-öbölig, majd fel a Róka-folyón, majdnem annak forrásáig. Ott egy nagyjából két mérföldes úton maguknak kellett cipelniük a kenuikat egy mocsaras, tölgyekkel benőtt vidéken, egészen a Wisconsin-folyóig. Ezen a helyen építették fel később a franciák Portage kereskedővárosát, amit a fekvéséről neveztek el. Június 17-én érték el a Mississippit a mai Prairie du Chien közelében.
A Marquette-Jolliet expedíció 435 mérföldet (700 km) tett meg a Mexikói-öböl felé, de az Arkansas-folyó torkolatánál visszafordultak. Út közben több indián törzzsel találkoztak, akik európai csecsebecséket hordtak és féltek attól, hogy spanyol felfedezőkbe, vagy telepesekbe botlanak. [2] Követték a Mississippit vissza az Illinois-folyó torkolatáig, amin keresztül a helyiek ismertek egy rövidebb utat vissza a Nagy-tavakhoz. A mai Chicago közelében érték el a Michigan-tavat. Marquette meglátogatott egy missziót a mai Green Bay-nél, míg Jolliet visszatért Quebecbe, hogy elvigye a felfedezések hírét.
Marguette és társai 174-ben tértek vissza az Illinois területre, ezzel az első európaiakká válva, akik a mai Chicago területén teleltek át. Az Illinois Konföderáció vendégszeretetét élvezve, a felfedezők jelentős készleteket kaptak az útra és olyan ünnepi ételekkel vendégelték meg őket, mint pl. a sagamite.[3][4]
1675 tavaszán Marquette nyugatra utazott és egy misét celebrált az Illinois indiánok Nagy Falvában. A vérhas következtében, ami már a mississippi-i úton is kínozta, az egészsége megromlott. A St. Ignace-ba vissza vezető úton halt meg 1675. május 18-án, 38 éves korában a mai Ludington közelében.
A Michigan Historical Markerben ez olvasható:
| „ | Jacques Marquette atya, a nagy jezsuita misszionárius és felfedező a Michigan-tó partjai mentén halt meg és ott temette el két francia kísérője 1675. május 18-án. Úton volt visszafelé a missziójához, St. Ignace-ba, amit 1873-ban hagyott el, hogy elmenjen felfedezni a Mississippit. Halálának pontos helye sokáig vita tárgya volt. A Pére Maquette-folyó közelében fekvő közelében fekvő hegy déli lejtőjétől nem messze fekvő helyszín megfelel a korabeli francia leírásoknak, térképeknek és a róla keringő hagyományoknak. Marquette-t végül exhumálták és újratemették St. Ignace-ben 1677-ben.[5] | ” |
A State utcában, St. Ignace belvárosában fekvő Ojibway Museum egyik épülete ma Marquette sírhelye fölött áll.
Emlékezete [szerkesztés]
Marquette atya emlékét több város, földrajzi hely, park, egy egyetem és számos egyéb intézmény is őrzi:
- Marquette Egyetem, Milwaukee.
- Marquette (Michigan), Marquette (Wisconsin), Marquette (Iowa), Marquette (Illinois) Marquette Heights (Illinois) és más városok.
- Marquette megye (Michigan), Marquette megye (Wisconsin).
- Marquette-sziget a Huron-tavon.
- Pere Marquette Nemzeti Park Grafton közelében.
- Marquette Katolikus Középiskola, Altonban.
- Marquette atya Nemzeti Emlékpark St. Ignace közelében.[6]
- Pére Marquette Beach, egy közstrand a Michigan-tónál.
- Pére Marquette Állami Erdő, Michiganben.
- Pere Marquette Township, Michigan.
- Marquette Park Gary-ben.
- A Pére Marquette-folyó Michiganben.
- Jacques Marquette emlékhely, Laonban (a szülővárosában).
- "Cité Marquette", korábbi amerikai városi terület (1956–1966) amit a NATO légibázisán állomásozó amerikai katonák építettek Couvronban (38. bombázó század), Laonban.
- Marquette Park Chicagoban.
- Marquette Road Chicagoban.
- Marquette Building Chicagoban.
- Hotel Pere Marquette Peoriában.
- Marquette Középiskola Milwaukee-ban.
- Marquette Középsikola, Michigan City-ben, Indianában.
- Marquette Középiskola, Bellevue, Iowa
Számos helyen szenteltek szobrot az emlékének, köztük a Marquette Egyetemen Milwaukee-ban, a quebeci parlament épületében, Detroitban és Fort Mackinac-ben, Michiganben.
Megjegyzések [szerkesztés]
- ↑ A festmény megjelent több amerikai emlékérmén és bélyegen is 1898-ban. (Illusztráció)
Források [szerkesztés]
- ↑ Jacques Marquette - Britannica Online Encyclopedia
- ↑ Catton, Bruce (1984). Michigan: A History, 14. o. W. W. Norton & Company. ISBN 0-393-30175-3
- ↑ Wisconsin Historical Society
- ↑ Zeldes, Leah A. (Sept. 23, 2009). "Eat this! Sagamité: A native-Illinoisan vegetable medley". Dining Chicago. Chicago’s Restaurant & Entertainment Guide, Inc.. Letöltve: 2009. szeptember 23.
- ↑ Marquette's Death - Michigan Historical Marker Registered Site S0278
- ↑ Marquette, Jacques 1637 – 1675
