Jacques-Yves Cousteau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jacques Cousteau szócikkből átirányítva)
Jacques-Yves Cousteau
Jacques-Yves Cousteau.jpg
Született 1910. június 11.
 Franciaország Saint-André-de-Cubzac
Elhunyt 1997. június 25. (87 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása tengerkutató, felfedező, természettudós, filmkészítő.
Művészneve Cousteau kapitány
Díjak ENSZ Környezetvédelmi díj
Kitüntetései Francia Becsületrend
Francia Nemzeti Érdemrend
Croix de guerre (II. vh)
Ordre des Arts et des Lettres
Ausztrália Érdemrend
Elnöki Szabadság Érdemrend

Jacques-Yves Cousteau az IMDb-n

Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cuzac 1910. június 11.Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.

Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. A katonai célú fejlesztések eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.

Népszerűségét természetfilmjeinek széleskörű ismertsége okozta, és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak, (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitány-ként emlegetik.

Fiatalsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt a tenger és a repülés. Miután a repüléssel kapcsolatos reményei egy későbbi súlyos autóbaleset következtében köddé váltak így a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskolarendszer nem foglalta le túlzottan és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, melyek miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.[1]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth Cousteau, egy testvére volt bátyja Pierre-Antoine Cousteau. Feleségül vette Simone Melchiort 1937. július 12-én és egy évre rá megszületett első fia Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke. 1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción volt Portugália felé, a második fia Philippe, elhunyt motor-csónak balesetben. Philippe felesége ekkor már terhes volt fiával ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége Simone meghalt rákban. 1991 júniusában Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akitől korábban született egy lánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cousteau a Calypso fedélzetén
Cousteau és Mihai Băcescu
Cousteau „repülő csészealja” vízre ereszkedik
Calypso útban felújításra

Katonai szolgálatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatássokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak.[2] Ez volt a modern búvárszemüveg elődje és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti tartózkodás. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.[2]

Később egyre tapasztaltabb lett e téren és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint későbbi hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként kiküldetéseket teljesített, és így jutott el 1935 és 1938 között Sanghajba és 1939-ben a Szovjetunióba. Az 1940-es fegyverszünet után az ő és a felesége családja is költözni kényszerült, és Megève-be helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket. Cousteau a víz alatti élet, és Ichac a hegycsúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban a Hajótörés (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvármerülések történetének. Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár-légzőkészülék fejlesztésével és tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvárfelszerelés elődje.[3]

Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is. Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.[1] A „vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna.[3] Első víz alatti felvételei is ekkor készültek 1943-ban. Részt vett a második világháborúban, mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.

A tenger szolgálatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót, Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.[4]

További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.[5]

Denise néven „merülő csészealjat fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben, a technológiát tovább fejlesztették és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.[6]

1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget.[1] Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot. 1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal, megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni életet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000 tagot számláló szervezetnek.

1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt, megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban, Cousteau Kanadába utazott, hogy megcsináljon két filmet a Szent Lőrinc- folyón és a Nagy-tavaknál a Cries from the Deep és a St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el.[7] 1985-ben, megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-edikén beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.

Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva.[1] 1992-ben, meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak. 1996-ban beperelte saját fiát, amiért ez szabadidő központot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, aminek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-edikén Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakház miatt. A Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.

Könyvek és filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953) és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa. Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008). Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil a sötétség birodalmáról előbb film készült (1964) majd csak azután a könyv (1965). A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett és filmkészítőként is számon tartják.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

87 évesen Párizsban szívroham következtében halt meg. Családi parcellában helyezték nyugalomra a markáns arcélű kapitányt Saint-André-de-Cubzac temetőjében. Ő volt életében Franciaország egyik legnépszerűbb embere és találóan temetésén azt mondták búcsúztatásakor, hogy „megtért a csend világába.” 1990-ben 80. születésnapján megjelent Jean Michel Jarre albuma az En attendant Cousteau (Cousteau-ra várva), melyet Cousteau tiszteletére készítettek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Cousteau: a tengerek védelmében. csakjóhirek.hu, 2007. október 3. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. ^ a b Násfay Béla: A hetedik földrész kapitánya. sulinet.hu, 1997. augusztus 1. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  3. ^ a b Vámosi Zoltán: A búvárkodás története. origo.hu, 2004. június 8. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  4. Billing Boats Calypso Research Vessel B560. Cornwall Model Boats. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  5. Muhi B. Béla: Mélytengeri merülés hatvan éve. Magyar szó.com, 2008. november 15. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  6. Diving soucer (angol nyelvű). Cousteau custodians of the sea since 1943. (Hozzáférés: 2010. február 3.)
  7. Albert Ohayon: When Cousteau Came to Canada (angol nyelvű). Documentary, Animation and Film Culture – NFB.ca, 2009. október 23. (Hozzáférés: 2010. február 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Yves Cousteau témájú médiaállományokat.
  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap