Jack Russell-terrier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Russell-terrier (Jack Russell Terrier)
08115455 JRT braun glatt.jpg
Fajtagazda ország Ausztrália
Osztályozás
Csoport III. Terrierek
Szekció 2. kis méretű terrierek
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard FCI-Standard N° 345 / 09.08.2004 / GB [1]
Kiadás éve 2000
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Jack Russell-terrier témájú médiaállományokat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinézete, tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két kölyök Jack Russell-terrier
  • Felépítése: A Jack Russell terrier izmos, feszes, robusztus testű, rövid lábú kutya. Háta egyenes, farka magasan tűzött, általában felmeresztve tartja. Lábai erősek, izmai jól kirajzolódnak. Mancsa a macskáéhoz hasonlít.
  • Feje: Kicsi, V alakú fülei előrehajlók. Α szemei mandulavágásúak, a harapása ollószerű.
Két fiatal Jack Russell-terrier: bicolor és tricolor változatban
  • Marmagassága: Α Jack Russell terrier legfeljebb 37 cm magas lehet, általában 22-28 cm.
  • Testtömege: 5-6 kg. 5 cm-nyi marmagasságonként 1kg súlynövekedés megengedett.[1] [2]
  • Szőrzete: Fedő- és aljszőrzetből áll, sima és szálkás szőrű változata is ismert. Mindkét fajta szőrzet erős, merev szálú, sűrű, egyenes. A szálkás szőr sem göndörödik vagy gyapjasodik
  • Színváltozatok: a kívánatos szín a fehér, illetve a fejénél és a farka tövénél fekete, barna, citromsárga vagy fekete-cser barna rajzolattal. A csíkos rajzolat nem megengedett.
  • Táplálékigénye: 600 g/nap.
  • Alomszáma: 4-6 kölyök.
  • Várható élettartama: 10-14 év.

Jelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jack Russell terrier nagyon kitartó, egy igazi energiabomba. Félelmet nem ismer, kíváncsi természetű, játékoskedvű, nagy mozgásigénnyel bíró kutya. Akaratát fejlett önbizalma révén mindig keresztülviszi, nem ritka a domináns viselkedés sem, főleg a kan egyedeknél. Magas intelligenciával bír, ezért sosem szabad lebecsülni, és mindig az értelmi képességeinek megfelelően kell kezelni.

Kiváló jelzőeb, a környezetében zajló eseményeket élénken figyeli, és ezeket ugatással jelzi. A túl gyakori ugatásról le lehet szoktatni megfelelő neveléssel. Alapvetően nagyon kedveli a gazdája és családja társaságát, de önmagában is remekül elvan. Az időben elkezdett következetes nevelés és szocializáció elsajátítása után általában nincs gondja a többi kutyával, de a kan terrierek sokszor szemtelenül, meggondolatlanul viselkedhetnek más kanokkal szemben.

A Jack Russell elviseli a macskák társaságát, főleg ha már kölyökkorától kezdve együtt van velük, de a szabadban gyakran eredhet egy-egy cica után. A gyerekeket is szereti, mokány felépítése következtében sok mindent ki bír, de nem engedi, hogy túlságosan eluralkodjanak felette. Házőrzésre nem alkalmas, az idegenekkel kicsit talán bizalmatlan, de ennél többre nem számíthatunk tőle.

Általános gondozási tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szőrzetápolási igénye: A Jack Russell terrier szőre nem igényel sok gondozást. A sima szőrű kutyák esetében heti egy kefélés elegendő, vedléskor naponta egyszer kell átkefélni a bundájukat, hogy az elhalt szőröket eltávolítsuk. A szálkás szőrű terriert évente háromszor-négyszer kell trimmelni, így az elhalt szőrszálak nem maradnak a bundában, és az újak ki tudnak fejlődni.
  • Körmök: A körmeit vágatni kell
  • Nevelése: Mint minden terrierhez, a Jack Russellhez is mindenekelőtt rengeteg türelem szükségeltetik. Rendkívül konok, minden eszközt megragad, ha saját akaratát érvényesíteni akarja. Ezért a türelem mellett nagyon fontos a következetesség, mellyel soha, egyetlen pillanatra sem hagyhatunk fel. Ellenkező esetben a kis bájos állatka egyből észreveszi megingásunkat, és átveszi az irányítást. A Jack Russell terrier nevelése csak akkor hatásos, ha ezt következetesen tesszük.Ha a gazda nem elég szigorú, vagy következetes, a kutya ezt észreveszi, és hajlamos átvágni gazdáját, melyhez trükkök tárházát képes felvonultatni. A gorombaságot, durvaságot ugyanakkor kerüljük, mert a Jack Russellnek hatalmas szíve van, és ezek nélkül is rá tud hangolódni a gazdájára. Azt sose várjuk, hogy teljesen levetkőzi terrieres szokásait, jellemét, nem is ez a cél. Sok játékkal, megfelelő motivációval tudunk sikereket elérni nála. Meg kell találni azt a nevelési módszert, ami az adott kutyánál hatásos.Már kölyökkorától kezdve le kell szoktatni az ugatásról, és a legelemibb parancs, a Hozzám! feltétel nélküli teljesítésére. Nevelése során néha kompromisszumokat kell kötnünk, ha fejlődést szeretnénk látni. Örüljünk annak, ha hívásra hozzánk jön, és ne várjuk el tőle, hogy szabályosan igazodjon. Pórázon vezetve se az legyen a fő a cél, hogy szépen mellettünk ügessen, hanem az, hogy egyáltalán képes legyen pórázon vezetve kulturáltan viselkedni.
  • Mozgásigénye: A Jack Russellnek hatalmas a mozgásigénye, egy félórás séta neki nem elég.Bár télen mikor mínuszok is lehetnek kénytelenek vagyunk csak egy fél órára levinni az ő érdekében hogy ne fázzon meg ilyenkor érdemes futtatókba vinni ahol hamar elvégzi a dolgát.(de azt is megtehetjük hogy többször például 4-szer-5-ször levisszük 15 percre, és akkor nem is fázik meg és el is végzi a dolgát. Szereti, ha feladatot kap,imád szaladgálni, labdázni, és ásni. Ügyeljünk arra, hogy a kertben tartott állat biztonságosan elkerített helyen legyen, ugyanis hajlamos az önálló, engedély nélküli felfedezőutakra. A Jack Russell kotorékeb, kedvenc időtöltése a rágcsálók vadászata. Ezért ne lepődjünk meg, amikor póráz nélkül sétáltatott kedvencünk apróbb állatok után veti magát. Ezért is nagyon fontos, hogy a Hozzám! parancsot minden körülmények között teljesítse.
  • Alkalmazásai: Sokszor tartják farmokon, gazdaságokban, mert a rágcsálók, kártevők irtásával hatalmas szolgálatot tesz. Házi kedvencként sem csalódhatunk benne, de aki emellett a kutya mellett dönt, számoljon azzal, hogy sportosan kell élnie, hogy kielégítse kutyája mozgás iránti vágyát. Ha agilityzni is szeretnénk vele, válasszuk az ügyességi- és labdajátékokat, például a flyballt.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) még nem ismerte el ezt a népszerű fajtát, egyes nemzeti szövetségek - például Hollandia, Írország és Ausztrália - már megtette ezt a lépést. A normális lábú Jack Russell terriert az FCI is elismeri, és a 3. fajtacsoportba sorolja.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. FCI standard