Jövedelemrugalmasság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jövedelemrugalmasság alatt a mikroökonómiában az egyéni jövedelem (m) valamely függvénye – többnyire a keresleti függvény – értékének %-os megváltozását értjük annak hatására, hogy a jövedelem 1%-kal nő. A jövedelemrugalmasság jele εm vagy Em (az angol elasticity: rugalmasság szóból).

Ha tehát például egy fogyasztó jövedelme havi 100 000 forint és ebből 2000 forintot költ sajtra, továbbá ha a jövedelme 1%-kal (azaz 1000 forinttal) nő és ennek hatására ő 40 forinttal nagyobb értékben fog sajtot vásárolni, akkor az pontban fogyasztónk sajt iránti keresletének jövedelemrugalmassága:

A jövedelemrugalmasság általános képlete, ha az f függvény jövedelemrugalmasságát vizsgáljuk az m0 helyen:

Vagyis a jövedelemrugalmasság számolható az f függvény m szerinti parciális deriváltjának segítségével.

Egy jószág keresletének jövedelemrugalmassága sok információt hordoz a jószág tulajdonságairól. Ha εm pozitív, akkor a jövedelem emelkedése a jószág keresletének növekedésével jár; ezeket a javakat normál javaknak nevezzük. Ritkább esetben előfordulhat, hogy εm negatív, ekkor inferior javakról beszélünk.

A normál javak közül amelyekre , azok 1%-nál nagyobb keresletnövekedéssel reagálnak az 1%-os jövedelememelkedésre; ezeket luxusjavaknak is hívjuk. Ezzel szemben az 1-nél kisebb jövedelemrugalmasságú javak neve létszükségleti jószág.

Mikroökonómiai eszközökkel bizonyítható még egy érdekes összefüggés; eszerint ha egy személy a rendelkezésére álló összes jövedelmet elkölti, akkor az általa fogyasztott összes jószág jövedelemrugalmasságainak súlyozott összege 1, vagyis:

Az súlyok az első, második, …, n-edik jószágra költött pénzösszeg és a teljes jövedelem hányadosai, azaz .

Az összefüggés fő tanulsága, hogy az elfogyasztott luxusjavakat létszükségleti javak kell hogy „ellensúlyozzák”.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]