József (Jákob fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(József (ősatya) szócikkből átirányítva)

József bibliai szereplő, Jákob és Ráhel idősebbik fia.

Az ószövetségi történet szerint mivel ő volt apja kedvenc fia, féltestvérei irigységből eladták rabszolgának. József álmokat látott, amikben a testvérei leborultak előtte. Egyiptomba került, ahol Potifár szolgája lett. Jó viszonyba került gazdájával. Gazdájának felesége megpróbálta elcsábítani, majd mikor József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár a börtönbe vetette Józsefet. Ez a motívum egy, a korabeli világban rendkívül elterjedt mítosz, az Asertu és Baál (hettita Aszerdusz és a Viharisten, ugariti Atirat és Baál, föníciai Asera és Baál). Az istennő neve összevethető József feleségének nevével, Aszenáthhal.

József börtönbe került, ahol megfejtette két rab álmát: az egyikre kivégzés várt, a másikat szabadon bocsátották. Az egyik a fáraó pékmestere, a másik a fáraó főpohárnoka volt. Mikor ez bekövetkezett, József arra kérte a főpohárnokot, hogy ne felejtse el megemlíteni ezt a fáraónak. A fáraó pár évvel később hívta, hogy fejtse meg álmát; József megjövendölte, hogy hét bő és hét szűk esztendő következik Egyiptom földjén. (A hét szűk esztendő is a föníciai Asera-mítoszból származó elem.) Így Egyiptom tudott élelmet raktározni, és mikor a egész térségben bekövetkezett az éhínség, József családja is bevándorolt, hogy ne haljanak éhen. Leszármazottaikból a legenda szerint később rabszolga lett és Mózes vezetésével hagyták el végül az országot. József felesége Aszenáth volt, héliopoliszi főpapjának a lánya; két fiuk, Efráim és Manassé két törzs ősatyja lett. József története szerepel a Koránban is.