Józef Pankiewicz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Józef Pankiewicz
Pankiewicz-Autoportret.jpg
Önarckép

Született 1866. november 29.
Lublin
Meghalt 1940. július 4. (55 évesen)
La Ciotat, Franciaország
Nemzetisége lengyel
Stílusa impresszionizmus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Józef Pankiewicz témájú médiaállományokat.

Józef Pankiewicz (Lublin, 1866. november 29.La Ciotat, Franciaország, 1940. július 4.) lengyel festő, grafikus és tanár. A lengyel impresszionizmus és posztimpresszionizmus úttörője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varsóban folytatott felsőfokú képzőművészeti tanulmányokat, majd Szentpéterváron és Párizsban képezte magát tovább. A francia impresszionista és posztimpresszionista festők hatottak rá, később kapcsolódott az École de Paris tagjaihoz, azaz a Párizsban összegyűlt avantgárd művészekhez. Elhatározta, hogy hazájában is meghonosítja az impresszionista festészetet, ebben a szellemben oktatott a krakkói akadémián (1906-1914; 1923-25), később a krakkói akadémia párizsi részlegét vezette (1925-től). Számos kiváló tanítványa Franciaországban lett híres festő, köztük Moïse Kisling.

1897-1906 közt bejárt több nyugat-európai országot, ahol a képzőművészeteket tanulmányozta, Hollandia, Belgium, Olaszország, Anglia, Németország, s természetesen újra és újra az ismerős Franciaország. Egyre inkább Cézanne hatása alá került, ezt igazolják az 1900-as években festett csendéletei, melyek közül legjobb a Csendélet gyümölcsökkel és egy kés[1] című, 1909-ben festette.

Az első világháború éveit Spanyolországban töltötte, ekkor találkozott a kubista stílussal. Azt is kipróbálta, Madridi utca (1916); Madridi terasz (1917).

Festészeti szemléletére a korai időszakban a modern franciák közül Claude Monet, Paul Cézanne, Pierre-Auguste Renoir és Pierre Bonnard hatottak. Pankiewicz az 1890-es és az 1900-as években a rendkívül érzékeny, ködös szín- és tónusharmóniákat kedvelte. Külföldi kiállításokon sikert arattak posztimpresszionista festményei, hazájában, Lengyelországban inkább botrányt kavartak. A két világháború közt egyéni festői stílust alakított ki, a korábban megismert modern stílusok jegyében festett, de stílusiránybeli kötöttségektől mentesen.

Témáit tekintve leginkább tájképeket, csendéleteket festett, kevesebb portrét és életképet. Két önarcképe maradt az utókorra, 1904-ből fiatal kori önarcképét őrzik a poznani Nemzeti Múzeumban, egy későbbi a krakkói Nemzeti Múzeumban található.[2] Egy gyermekről készült festménye, a Piros ruhás kislány c. híressé vált, nagyon kiválóan tükrözi a gyermekarcocska azokat a mély nyomokat, amelyeket a „kitűnő nevelés” égetett rá. Önarcképei és ez a gyermekről való festménye szinte naturalisztikus, s kiváló megfigyelő- és összefoglaló képességről árulkodik.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Virágpiac a párizsi Madeleine előtt (1889)
  • Piros ruhás kislány[3] (1897)
  • Japán nő (1908)
  • Halas csendélet (Nemzeti múzeum, Varsó)
  • Csendélet gyümölcsökkel és egy kés (1909)
  • Madridi utca (1916)
  • Madridi terasz (1917)
  • Önarckép[4] (Nemzeti Múzeum, Krakkó)
  • Dél-franciaországi tájkép (1922)
  • Saint Tropez-i tájkép (1922)
  • Tulipánok (1923)
  • Csendélet zöld korsóval (1929)
  • Angyal (1929)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Józef Pankiewicz témájú médiaállományokat.