Jón Halldórsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jón Halldórsson
Született 1270 körül
Norvégia
Elhunyt 1339. február 2.
Björgvin, ma Bergen
Foglalkozása szerzetes,
irodalmár,
püspök

Jón Halldórsson (Norvégia, 1270 körül – Björgvin, ma Bergen, 1339. február 2.) középkori izlandi-norvég származású szerzetes, irodalmár, 1322 és 1339 között Skálholt egyházmegye püspöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jón Halldórsson Norvégiában nőtt fel, ahol még fiatal korában belépett domonkos-rendi szerzetesek közé. Ezután Párizsban teológiát, Bolognában pedig egyházjogot tanult. Tanultságát és mind világi, mind egyházi szervezőkészségét a kortárs izlandi források figyelemre méltónak tüntetik fel, emellett kiemelik prédikátori és elbeszélői képességeit. A Laurentius saga szerint kora két legjobb latinistájának egyike volt, aki olyan folyékonyan beszélt latinul, mint saját anyanyelvén.[1] Grímr Skútuson után választották meg püspöknek, és 1322. augusztus 1-jén szentelték fel, de Izlandra csak a következő évben érkezett meg. A feljegyzések szerint ő hozta közelebb az izlandi templomokat a római-katolikus egyházjoghoz. A hagyomány tévesen az ő művének tulajdonítja a Íslensk aefintýri című gyűjteményt, bár csak annyi biztos, hogy az ehhez forrásul szolgáló dél- és közép-európai munkákat ő hozta be Izlandra. A gyűjtemény szerzői valószínűleg az ő hatására dolgozták fel ezeket izlandi nyelven.

Élettörténetének legendás, anekdotikus stílusú feldolgozását halála után nem sokkal írta egy ismeretlen szerző Jón Þáttr byskups Halldórssonar (magyarul „Elbeszélés Jón Haldórsson püspökről”) címmel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biskupa sögur, ed. Guðrún Ása Grímsdóttir et al., 3 vols., Íslensk fornrit 15–17 (Reykjavík: Hið íslenzka fornritafélag, 1998–2000), I pp. 383, 405–6. (izlandiul)
  • Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 747. o. ISBN 963-05-1345-5