Jód-monoklorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jód-monoklorid
Iodine-monochloride-2D.png
I-Cl bond length = 232.07 pm
Iodine-monochloride-3D-vdW.png
Space-filling model
Iodine monochloride1.jpg
A sample of Iodine monochloride reagent
Szabályos név Jód-monoklorid
Más nevek Jód-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7790-99-0
PubChem 24640
ChemSpider 23042
EINECS-szám 232-236-7
MeSH Jód-monoklorid
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet ICl
Moláris tömeg 162,35 g/mol
Megjelenés piros-barna folyadék
fekete kristályok
Sűrűség 3,10 g/cm3
Olvadáspont 27,2°C (α-módosulat)
13,9 °C (β-módosulat)
Forráspont 97,4°C (370,6 K)
Oldhatóság (vízben) hidroizál
Oldhatóság oldódik CS2
ecetsav
piridin
alkohol éter, HCl
Veszélyek
MSDS External MSDS
Főbb veszélyek korrozív
Rokon vegyületek
Rokon interhalogén vegyület Klór-monofluorid
Bróm-monoklorid
Jód-monobromid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A jód-monoklorid interhalogén vegyület, képlete ICl. Vörösbarna színű vegyület, olvadáspontja a szobahőmérséklet körül van. Mivel a klór és a jód elektronegativitás különbsége nagy, a vegyület erősen poláris, és I+ ionok forrása lehet. A fizikai tulajdonságai a bróméhoz hasonlóak. Sok tulajdonsága a klór és jód tulajdonságai között vannak, például a tömege. Előlállításákor jódot és klórt elegyítnek egymással 1:1 arányban:

I2 + Cl2 → 2 ICl

Amikor klórgáz érintkezik a jódkristályokkal, akkor barna gőz formájában jód-monoklorid keletkezik. A felesleges klór reakcióba lép a jód-monokloriddal és megfordítható reakcióban jód-triklorid keletkezik:

ICl + Cl2 ⇌ ICl3

Kristályszerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICl-nek két polimorf módosulata létezik: az α-ICl fekete (áteső fényben vörös) tűs kristályokat alkot, olvadáspontja 27,2°C. A β-ICl fekete (áteső fényben vörösbarnás) színű lemezes kristályokból áll, olvadáspontja 13,9°C.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ICl szerves kémiai szintézisekben használatos regens.[1] Egyes aromás jodidok előállításához elektrofil jódforrásként használják.[2] Hasítja a C–Si kötéseket is.

Alkénekkel addíciós reakcióba lép, melynek során jód-klór-alkánok keletkeznek:

RCH=CHR’ + ICl → RCH(I)-CH(Cl)R’

A fenti reakciót nátrium-azid jelenlétében lejátszatva jód-azid-alkán keletkezik: RCH(I)–CH(N3)R’.[3] Ecetsavas oldatát szerves vegyületek jódszámának (a telítetlenség mértékének) meghatározására használják.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monochloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Brisbois, R. G.; Wanke, R. A.; Stubbs, K. A.; Stick, R. V. "Iodine Monochloride" Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis, 2004 John Wiley & Sons. doi:10.1002/047084289X.ri014
  2. Wallingford, V. H.; Krüger, P. A. (1943.). „5-Iodo-anthranilic Acid”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 2: 349
  3. Padwa, A.; Blacklock, T.; Tremper, A.. „3-Phenyl-2H-Azirine-2-carboxaldehyde”. Org. Synth..  ; Coll. Vol. 6: 893