János pap országa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
János pap, rajz 1540-ből

János pap országa egy legendás, sosem volt földrajzi hely; a középkori hitvilágban áttételesen a földi Paradicsom egyik kifejeződése, realisztikusan egy távoli, erős, keresztény hitű ország a pogányok uralta földeken túl, illetve azok gyűrűjében.

A legenda kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mítosz kialakulásának alapja valószínűleg az az 1141-ben Európába szivárgott hír, hogy egy bizonyos „Yeliutase” nevű kínai vezér véres győzelmet aratott a perzsa csapatok fölött. A hír a nevek többszöri torzulása után 1144-ben már úgy jutott el Freisingi Ottóhoz, hogy egy bizonyos Johannes nevű nesztoriánus király és pap győzte le a perzsákat. A történetet annak továbbadói alaposan kiszínezték.

Az országot az után kezdték valós földrajzi helynek tekinteni, hogy több európai uralkodó, egyebek közt:

levelet kapott egy állítólagos „János” ázsiai papfejedelemtől. A hamisítvány szerzője máig ismeretlen, de igen művelt ember lehetett, mert kidolgozott, hihető ötvözetét adta a mesés földrajzoknak, a közkedvelt fiktív útleírásoknak és főképp IndiaNagy Sándor hagyományaként „fennmaradt” — mesés leírásának.

A levél János pap csodás birodalmáról, amelynek lakói között vannak egyszarvú és egyszemű emberek, vannak faunok, kentaurok, szatírok, pigmeusok, óriások, vademberek, emberevők, amazonok, brahmanok. A folyókban drágakövek folynak víz helyett, és gyógyító, fiatalító források szelik át a birodalmat, amely nem más, mint India a maga hetvenkét tartományával. János pap palotája aranyból és drágakövekből épült, ágya zafírból van. Asztalánál naponta 30 000 ember lakik jól; az országban nincs szegénység, éhség és bűn.

A mítosz további terjedését jelentősen könnyítette, hogy valaki (németül) versbe szedte annak lényegét.

A „János pap mítosz”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

János pap figurája idővel mind többet foglalt magába a meseparadicsomokról kialakult és hitt, illetve vágyott képzetekből. A történetet továbbköltők a világtörténelem számos azonos vagy hasonló nevű szereplőjének mesés vagy azzá fokozható tulajdonságait egyesítették alakjában; neve valóságos méltóságnévvé vált, az elvesztett, ám sóvárgott aranykor szimbólumává. Ezt az ábrándozást elősegítette, hogy a keresztes háborúkban és utánuk mind több teret vesztő Európa békére és jólétre vágyott. Ezért aztán a Szentföld felszabadítását is János paptól, illetve utódaitól várták: a középkor nagy enciklopédiáiban ő maga történeti személyként, országa földrajzi valóságként szerepel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]