Izomláz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izomláz pár órával a testmozgás után jelentkező, leginkább nagy megterhelések és edzetlen izmok esetén fellépő izomfájdalom.

Lehetséges okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú évtizedekig az izomláz okozójának az izmokban felgyülemlett tejsavat tartották. Ez a vegyület anaerob, vagyis oxigénhiányos állapotban keletkezik, amikor az izom elegendő oxigén híján a tápanyagokat energetikailag igen kedvezőtlen módon csupán tejsavvá tudja lebontani. Mára azonban a „tejsav-hipotézis” megdőlni látszik,[1] és ennek számos oka van:

  • izomláz leggyakrabban nem edzett embereknél lép fel, tejsav viszont minden anaerob, erős megterhelés után keletkezik (tehát élsportolóknál is)
  • a tejsav felezési ideje 20 perc, ennyi idő alatt bontódik le a tejsav mennyiség fele. Izomláz viszont órákkal, sőt napokkal a mozgás után jelentkezik.

Egy újabb keletű elmélet szerint az izomláz eredete nem más, mint mikroszkopikus szakadások az izomrostokban. A szakadás helyén gyulladás lép fel, ez okozza a tulajdonképpeni fájdalmat. Ennek eredményeképp érthető, hogy mind a bemelegítés, mind a nyújtógyakorlatok hatástalanok az izomlázzal szemben, mivel az az izomrostok fizikai túlterhelése miatt következik be. Következésképp az edzés utáni masszázs és nyújtás csak ront a helyzeten, mivel a már elszakadt rostokat még jobban izgatják.

A fájdalmas góc melegvizes borogatása, illetve a szaunázás jót tesz az izomláznak, mert a meleg hatására javul az izom vérkeringése és így gyorsul az izomrostok regenerációja.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]