Izochor állapotváltozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izochor állapotváltozás vagy izochor folyamat olyan állapotváltozás, amely során a termodinamikai rendszer térfogata nem változik.

Állandó térfogatú állapotváltozásnál a közeg sűrűsége és így fajlagos térfogata is állandó. Ilyen állapotváltozás csak akkor jön létre, ha a közeggel hőt közlünk vagy a közegből hőt vonunk el. Az egyetemes gáztörvényből következik, hogy az állapotváltozás két pontja között a hőmérséklet és nyomás között az alábbi összefüggés áll fenn:

 \frac {p_1}{p_2} = \frac {T_1}{T_2} ,

ahol

 p_1, ~ p_2 \, a nyomás
 T_1, ~ T_2 \, a hőmérséklet

A közölt, illetve elvont hő egyenlő a fajlagos belső energia változásával:

 q_{12} = u_2 - u_1 = c_v \cdot (T_2 - T_1) \, .

Az entrópia változása:

 ds = c_v \frac {1}{T}dT \, .
 s_2-s_1 = \int_{1}^{2}c_v \frac {1}{T}dT = c_v \ln \frac {T_2}{T_1} \, .

A külső munka pedig, mivel elmozdulás nincs:

 L = \int_{1}^{2} p ~ dv = 0 \, .