Izmael (Ábrahám fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Izmael a zsidó, keresztény és iszlám vallás egyik alakja. Az Ószövetség/Tóra szerint Ábrahám próféta elsőszülött fia Hágártól, a rabszolganőtől. Az Ószövetség/Tóra szerint (Mózes első könyve 21:8-21) Ábrahám felesége, Sára kiűzette Izmaelt a sivatagba, hogy ne örökölhessen apjától, Ábrahámtól Sára fia, Izsák rovására.

Az iszlám vallás szerint Ismael/Ismail (arabul إسماعيل,Ismāʿīl) Ábrahám/Ibrahim elsőszülött fia Hágártól, egy kiválasztott próféta. Az iszlám szerint Ismael volt, akit Ábrahám feláldozott volna az Isten oltárán és nem Izsák, mint azt a Bibliában olvashatjuk.

Úgy a zsidók, mint a muzulmánok egyetértenek abban, hogy az arab nép ősatyja Ismael. Muzulmán hagyományok szerint Mohamed próféta Ismael leszármazottja fián, Kedaron keresztül. Ábrahámot és Ismaelt tekintik a mekkai Kába (As-Saffat 99-113) megalapítóinak, amit eredetileg Ádám épített.

Izmael története rendkívül érdekesnek tekinthető, mivel nyilván a zsidók és az arabok tudtak a kettejük között levő rokonságról, amely kevés népnél fedezhető fel.