Izland művészete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izlandi Szűz Mária-oltár 1275–1300 k. (Koppenhága, Nemzeti Múzeum)
1847-ben épült templom (Reykjavík)

Izland művészete alatt a szigetország lakóinak művészetét értjük.

Az izlandi művészet első jelentősebb virágkora a 11-13. század, amikor számos festett kódex, iparművészeti tárgy készült. Kedvelt dísz volt a szalagfonat és a spirál. A művészetre is rossz hatással volt azonban, hogy Norvégiával és Dániával egyesítették; műkincseit ez idő alatt széthordták, jelentősebb megrendelői kör nem alakult ki. A 14-19. század között az izlandi művészet népművészetként élt tovább.

A 19. században az európai függetlenségi törekvések hatása Izlandon is mutatkozott. A 19-20. század fordulóján létrejött művészcsoportosulások fő témája a nép volt. Jelentősebb művészek: A. Jónsson (1876-?), J. Thorleifsson (1891-?), J. S. Kjarval (1885-?) festők, Th. Skulason (1906–) ; Einar Jónsson (1874–1954), S. Olafsson (1908–) szobrászok.

Az izlandi nemzeti építészet a historizmus virágkorában született (reykjavíki parlament, 1880; Nemzeti Színház). A 20. századi építészet jellemző példái az Izlandi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, a Hallgrímskirkja, szállodák, stb.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.