Ivan Jakovlevics Bilibin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Jakovlevics Bilibin
1901. Portrait of Ivan Bilibin by B. Kustodiev.jpg
Portréja Borisz Mihajlovics Kusztogyijev által (1901
Született
1876. augusztus 4.
Szentpétervár
Elhunyt
1942. február 7. (65 évesen)
Szentpétervár
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Jakovlevics Bilibin témájú médiaállományokat.

Ivan Jakovlevics Bilibin (neve oroszul: Иван Яковлевич Билибин; Tarchowka falu Szentpétervár közelében, 1875. augusztus 4.Leningrád, 1942. február 4.) orosz-szovjet grafikus, festő, illusztrátor, színházi díszlettervező.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja katonai orvos volt, anyja a Szentpétervári Egyetemen dolgozott. Ivan Jakovlevics Bilibin érettségi után jogot hallgatott Szentpéterváron (1896-1900), de közben ment Münchenbe ment festészetet tanulni, ott a szlovén származású Anton Ažbe volt a mestere, majd Szentpéterváron Ilja Jefimovics Repin volt a mestere. 1899-ben Bilibin is csatlakozott a Művészet világa csoporthoz, amelyet Alekszandr Nyikolajevics Benois, Szergej Pavlovics Gyagilev és Leon Szamojlovics Bakszt alapított. A művészcsoport folyóiratát, a Mir Iszkussztva címűt ő is illusztrálta.

A folyóirat- és könyvillusztráció terén igen eredményesen működött, az orosz népmesék, mondák stilizált illusztrációival vált leginkább ismertté. Ihletének fő forrása az orosz folklór volt. Bejárta az Orosz Birodalom északi területeit, s tanulmányozta az ottani faépítészetet, ruhaviseletet, stb. Ezen ismeretek segítségével alakította ki sajátos grafikai stílusát, gondosan húzott, mintás és részletezett vonalas rajzokat és és színes akvarelleket készített. A művész készített illusztrációkat mesékhez, képeslapokhoz, plakátokhoz, a naptárakhoz, az értékpapírokhoz, stb. A magazinok körében is népszerű illusztrátor lett, politikai karikatúrái is kedveltek voltak.

Működése 1917-ig ment, 1917-ben elhagyta Oroszországot, Egyiptomba utazott, majd Párizsban telepedett le. Jelmezeket, díszleteket tervezett az orosz operák és balettek előadásaihoz (Igor Stravinsky: Tűzmadár, Alekszandr Porfirjevics Borogyin: Borisz Godunov, stb.) nagy sikerrel a világ számos pontján (Buenos Aires, Pozsony, Prága, stb.). Majd 1935-36-ban Párizsban egy monumentális freskót készített a szovjet nagykövetség számára. Így megnyílt az útja haza Leningrádba, ahol képzőművészetet oktatott a művészeti akadémián, s mellette változatlanul sok illusztrációt rajzolt és színházi díszletet tervezett.

A második világháború idején, 1942. február 4-én Leningrád ostromának első telén éhen halt.

Illusztrált köteteiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ruské národné povesti / illustroval Ivan Bilibin. 2. vyd. Bratislave : Sekey, 1921. 80 p.
  • Russische Märchen[1] : Nach den Einzelausgaben der Kaiferlichen Druckerei in St. Petersburg aus den Jahren 1901-1903 / mit Zeichnungen von Iwan J. Bilibin ; Hrsg. von Martin Lopelmann. Berlin : Holle Verl., [1937]. 157. ill.
  • Alekszandr Szergejevics Puskin: Skazka a care Saltane, o syne ego .. (magyar) Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg a Lebegyről, a gyönyörű cárlányról / [ford. Kormos István] ; [ill. I. Bilibin]. Moszkva ; Budapest : Raduga Móra Kiadó, 1982. 20 p. ill.
  • Világszép Vaszilisza : orosz tündérmesék / ford. Rab Zsuzsa ; illusztr. Ivan Âkovlevič Bilibin. Budapest ; Moskva : Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Progressz, 1982. 47 p. ill., színes
  • Finist der edle Falke : Russische Zaubermärchen[2] / aus dem Russischen von Thea-Marianne Bobrowski ; [ill. von I. Bilibin]. Moskau : Raduga-Verl., 1985. 46, [2] p. ill.[3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Orosz mesék német nyelven.
  2. Angol és német nyelvű kiadás, a cím magyar jelentése: Orosz mesék
  3. Lista a MOKKA katalógus nyomán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Jakovlevics Bilibin témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Életrajza (oroszul)