Ivan Goll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Goll
Yvan Goll Italy 1924.jpeg
Született
1891. március 29.
Saint-Dié-des-Vosges
Elhunyt
1950. február 27. (58 évesen)
Párizs
Foglalkozása költő
író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Goll témájú médiaállományokat.

Ivan Goll (Ismert Yvan G. és Iwan G. néven is) (Saint Dié, Franciaország, 1891. március 29.Párizs, 1950. február 27.) elzászi származású német-francia költő, az expresszionista és a szürrealista stílus követője, németül és franciául is írt verseket, kevesebbet németül, annál többet franciául.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalomtörténeti érdekessége az, hogy az expresszionizmusból a szürrealizmusba jutott, s Németországban voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, amelynek alapelvét 1924-ből származó manifesztumában (Manifest des Surrealismus) így fogalmazta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja… Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.”[1] Voltaképpen a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítője lett.

1921-ben vette feleségül Clara Aischmann [2] költőnőt és újságírót, kit ezek után az irodalomtörténet Claire Goll asszonynéven jegyez. Goll és felesége a berlini Die Aktion és a Der Sturm c. folyóiratokban is publikáltak. Ivan Goll expresszionista-szürrealista szabad versei hatottak a fiatal Szabó Lőrincre is. A 1920-as években Ivan Goll és Claire Goll Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak elküldte Bázelben megjelent Lirische Films című verskötetének dedikált példányát. Ivan Goll Tihanyi Lajossal Párizsban került kapcsolatba, Tihanyi lefestette a költőt, aztán ezt a képet az 1926-ban a Párizsba látogató Kassáknak ajándékozta. Tihanyi Lajos Ivan Goll-portréját ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.[3]

Ivan Goll pacifista volt, a népek közti barátság híve. 1939-ben New Yorkba emigrált feleségével együtt, csak 1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. Ivan Goll 1950-ben halt meg, felesége 1977-ben. Claire Goll sokat tett férje hagyatékának rendezése ügyében. Mindketten egy sírban, a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak.

Ivan Goll művei mind a mai napig gyakran jelennek meg önálló kötetekben vagy nemzetközi antológiákban, művészetének ismerete nélkül az expresszionista, dadaista és szürrealista irodalomról nem lehet beszélni.

Kötetei időrendben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lothringische Volkslieder (1912)
  • Der Panamákanal (1914)
  • Requiem. Für die Gefallenen von Europa (1917)
  • Methusalem oder Der ewige Bürger (1922)
  • Melusine. Schauspiel. (1922) (2. kiad. Wiesbaden, 1956)
  • Poèmes d'Amour (1925) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
  • Poèmes de Jalousie (1926) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
  • Poèmes de la Vie et de la Mort (1927) (Feleségével, Claire Goll költőnővel )
  • Die Eurokokke (Franciául: Lucifer Vieillissant) (1927)
  • Le Microbe de l'Or (1927)
  • Der Mitropäer (1928) (Új kiadás Berlin, Argon, 1987.)
  • Agnus Dei (1929)
  • Sodome et Berlin (1930)
  • Fruit from Saturn (1946)
  • Dichtungen (1960) (Posztumusz)[4]

Kiadványaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Cinq Continents. (Nemzetközi költői antológia. Szerk., kiad., a verseket németből ford. Ivan Goll). Párizs, 1924.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halász i.m. 384. o.
  2. Nürnberg, 1890. október 29. - Párizs, 1977. május 30.
  3. Csaplár Ferenc: Egy hagyaték felépítése. L. Élet és Irodalom c. hetilap, 48. évf. 26. sz.
  4. Kötetek címeinek közreadása a német wikipédia összeállítása nyomán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. Ivan Goll l. 384. o.
  • Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 409. o. ISBN 963-280-285-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Goll témájú médiaállományokat.