Ivan Goll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Goll
Élete
Született 1891. március 29.
Saint Dié, Franciaország
Elhunyt 1950. március 14. (58 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfajok vers

Ivan Goll (Ismert Yvan G. és Iwan G. néven is) (Saint Dié, Franciaország, 1891. március 29.Párizs, 1950. március 14.) elzászi származású német-francia költő, az expresszionista és a szürrealista stílus követője, németül és franciául is írt verseket, kevesebbet németül, annál többet franciául.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalomtörténeti érdekessége az, hogy az expresszionizmusból a szürrealizmusba jutott, s Németországban voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, amelynek alapelvét 1924-ből származó manifesztumában (Manifest des Surrealismus) így fogalmazta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja… Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.”[1] Voltaképpen a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítője lett.

1921-ben vette feleségül Clara Aischmann [2] költőnőt és újságírót, kit ezek után az irodalomtörténet Claire Goll asszonynéven jegyez. Goll és felesége a berlini Die Aktion és a Der Sturm c. folyóiratokban is publikáltak. Ivan Goll expresszionista-szürrealista szabad versei hatottak a fiatal Szabó Lőrincre is. A 1920-as években Ivan Goll és Claire Goll Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak elküldte Bázelben megjelent Lirische Films című verskötetének dedikált példányát. Ivan Goll Tihanyi Lajossal Párizsban került kapcsolatba, Tihanyi lefestette a költőt, aztán ezt a képet az 1926-ban a Párizsba látogató Kassáknak ajándékozta. Tihanyi Lajos Ivan Goll-portréját ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.[3]

Ivan Goll pacifista volt, a népek közti barátság híve. 1939-ben New Yorkba emigrált feleségével együtt, csak 1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. Ivan Goll 1950-ben halt meg, felesége 1977-ben. Claire Goll sokat tett férje hagyatékának rendezése ügyében. Mindketten egy sírban, a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak.

Ivan Goll művei mind a mai napig gyakran jelennek meg önálló kötetekben vagy nemzetközi antológiákban, művészetének ismerete nélkül az expresszionista, dadaista és szürrealista irodalomról nem lehet beszélni.

Kötetei időrendben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lothringische Volkslieder (1912)
  • Der Panamákanal (1914)
  • Requiem. Für die Gefallenen von Europa (1917)
  • Methusalem oder Der ewige Bürger (1922)
  • Melusine. Schauspiel. (1922) (2. kiad. Wiesbaden, 1956)
  • Poèmes d'Amour (1925) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
  • Poèmes de Jalousie (1926) (Feleségével, Claire Goll költőnővel)
  • Poèmes de la Vie et de la Mort (1927) (Feleségével, Claire Goll költőnővel )
  • Die Eurokokke (Franciául: Lucifer Vieillissant) (1927)
  • Le Microbe de l'Or (1927)
  • Der Mitropäer (1928) (Új kiadás Berlin, Argon, 1987.)
  • Agnus Dei (1929)
  • Sodome et Berlin (1930)
  • Fruit from Saturn (1946)
  • Dichtungen (1960) (Posztumusz)[4]

Kiadványaiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Cinq Continents. (Nemzetközi költői antológia. Szerk., kiad., a verseket németből ford. Ivan Goll). Párizs, 1924.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halász i.m. 384. o.
  2. Nürnberg, 1890. október 29. - Párizs, 1977. május 30.
  3. Csaplár Ferenc: Egy hagyaték felépítése. L. Élet és Irodalom c. hetilap, 48. évf. 26. sz.
  4. Kötetek címeinek közreadása a német wikipédia összeállítása nyomán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. Ivan Goll l. 384. o.
  • Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. 409. o. ISBN 963-280-285-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Goll témájú médiaállományokat.