Iván Vlagyimirovics Micsurin
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Micsurin, Ivan Vlagyimirovics (szül. 1855. október 27. [a régi naptár szerint október 15.] Versino uradalom, Dolgoje mellett, Oroszország – megh. 1935. június 7. Micsurinszk), agrobiológus, növénynemesítő, a szovjet tudományos akadémia tiszteletbeli tagja.
1888-ban kis faiskolát létesített, több, mint 300 új gyümölcsfajtát nemesített. Alapos megfigyelő és szenvedélyes újító volt, ismereteit önerőből autodidakta módon szerezte.
A szovjet kormány által elismert munkássága során az általa nemesített hibrid növények megváltozott tulajdonságaira a genetika törvényszerűségeinek teljes mellőzésével próbált magyarázatot adni. Biológiai irányzata szerint a szervezetekre sajátos anyagcseretípus jellemző, amellyel megvalósul a környezettel való kapcsolatuk, és a megváltoztatott környezet új tulajdonságok kifejlődéséhez vezet. Eredményeit a fokozatos akklimatizálás módszerével érte el.
Közép-Oroszország viszonyai között értékes alma- és meggyfajtákat, sok más gyümölcs-, szőlő-, néhány zöldség- és dísznövényfajtát is előállított. Hibridanyagából munkatársai és tanítványai további értékes fajtákat állítottak elő.
Működésének színhelyét, Kozlov városát, 1932-ben Micsurinszknak nevezték el. Amikor a Szovjetunióban támadni kezdték a mendeli genetikát, az állam Micsurin hibridizációs elméletét és annak Trofim Gyenyiszovics Liszenko (Micsurin elméleti és gyakorlati eredményeinek továbbvivője.) által továbbfejlesztett verzióját fogadta el az örökléstan "hivatalos" változatának – annak ellenére, hogy a világ tudósai mindkettőt kategorikusan elutasították.
