Iván László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iván László
Született 1933. május 9. (80 éves)
Gönc
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pszichiáter, neurológus, gerontológus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő

Iván László (Gönc, 1933. május 9. –) magyar pszichiáter, neurológus, gerontológus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben érettségizett a Ciszterciek Szent Imre Gimnáziumában, majd felvették a Budapesti Orvostudományi Egyetemre (ma: Semmelweis Egyetem). 1957-ben szerzett általános orvosi diplomát. Rezidenssége alatt pszichiáter szakorvossá képesítették 1961-ben. Emellett neurológus szakorvosi (1963), igazságügyi pszichiáteri (1969) és geriáter szakorvosi (2000) végzettséget is szerzett.

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957-ben került az egyetem Pszichiátriai Klinikájára munkatársként. Itt szerezte szakorvosi képesítéseit (a geriáter szakorvosit kivéve). 1982-ben az egyetem Gerontológiai Kutatóközpont munkatársa, majd igazgató-helyettese és a Neuropszichiátriai Laboratórium vezetője lett. 1993 és 2003 között tanszékvezető egyetemi tanár, a Gerontológiai Kutatóközpont igazgatója volt. 2003-ban emeritálták.

Kutatási területe az öregedés neuropszichiátriai összefüggései, a kóros öregedés személyiségmeghatározói, társadalmi vonatkozásai.

1969-ben megszervezte az első ún. „nyitott ajtós” pszichiátriai osztályt, majd 1974-ben a gerontopszcihiátriai klinikai osztályt is. 1972 és 1988 között a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai főosztályának szaktanácsadóként, ill. 1985-től 1987-ig a Fővárosi Ideg- és Elmeszakfelügyelői Testületénél szakfelügyelőként is dolgozott.

1980 és 1988 között a Szociálrehabilitációs Szövetség elnökeként is dolgozott, emellett 1983-ban a Magyar Gerontológiai Társaság vezetőségi tagja lett és 1993-tól 1999-ig a Gerontológiai Szakmai Kollégium elnöke volt. Az MTA Demográfiai Bizottságának tagja.

Az orvostudományok kandidátusa címet 1980-ban, PhD-fokozatot pedig 1993-ban szerzett. Számos tankönyv, publikáció, egyetemi jegyzet szerzője. 1979-ben a SOTE Kiváló Oktatója címet kapta.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben a Hazafias Választási Koalíció színeiben országgyűlési képviselőjelölt volt, mandátumot nem szerzett. 1992 és 1999 között a Magyar Szociálpolitikai Társaságot vezette. 1993 és 1997 között a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma jelöltjeként tagja volt az Egészségbiztosítási Önkormányzatnak. 1996-ban az Idősügyi Tanács tagja lett, melynek 1998 és 2002 között társelnöke volt. 2004-ben előadott a Mindentudás Egyetemén. 2005-ben Orbán Viktor Fidesz-elnök felkérésére a Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt, annak 2006-os feloszlásáig.

A 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz országos listáján szerepelt és szerzett mandátumot, ezzel bekerült az Országgyűlésbe, melynek ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának tagja lett. A 2010-es országgyűlési választásokon pártja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listájáról szerzett mandátumot. 2010-ben folytathatta bizottsági tevékenységét, sőt, az egészségügyi bizottságnak is tagja lett.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-ben házasodott, felesége nyugdíjas. Egy lánygyermekük született.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]