Isztambul villamoshálózata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Villamossínek az Istiklal sugárúton

Isztambul villamoshálózatának története 1871-ben kezdődött, ekkor épült meg Azapkapı és Beşiktaş között az első lóvasút. Az Oszmán Birodalom idejében (1912-ig) összesen hét fő útvonalon közlekedhettek a lakosok, 1914-ben jelentek meg a városban az első, elektromos árammal üzemeltetett villamosok. Az 1950-es évekre már 130 km hosszú villamospálya volt a város területén. Az ’50-es évek rohamos építkezései, várostervezése, az úthálózat és a trolibuszok megjelenése fokozatosan kiszorította a villamosközlekedést, a legtöbb villamosvonalat felszámolták és autóutakat építettek a helyükre.[1] Ma Isztambulban négy fő, hagyományos értelemben vett villamosútvonal található, ezt kiegészíti az İstiklal sugárúton haladó nosztalgiavillamos, illetve a városi vasúthálózat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Villamos Isztambulban, az 1900-as évek legelején.

Az isztambuli tömegközlekedés története 1869-ben kezdődött, ekkor alapították meg a Dersaadet Tramvay Şirketi elnevezésű vállalatot, melynek feladata az állati erővel vontatott vasút kiépítése volt; a cég 40 évre megkapta az üzemeltetési jogot is. Az első négy útvonalat a város legsűrűbben lakott területeire tervezték, az összesen 45 jármű a következő viszonylatokban közlekedett:

1874-ben készült el a Galatát Beyoğluval összekötő, a budavári siklóhoz hasonló tünel, a tömegközlekedés fejlesztésének második lépcsőjeként.

1883-tól kezdődően újabb két viszonylattal bővült a hálózat:

  • Galata–Şişli (1883)
  • Galata–Tatavla (1885)

Egy harmadik, Eminönü és Eyüp között közlekedő vonalat is terveztek, ez azonban nem valósult meg.

Az 1912-ben kezdődött első Balkán-háború idején az országnak minden igásállatra szüksége volt, így a tömegközlekedésbe befogott lovakat is elvitték, a város csaknem egy évig tömegközlekedés nélkül maradt. Ez utat nyitott az elektromos árammal üzemeltetett villamosok megjelenésének, melyeket Európában máshol már használtak. 1914-ben megépült az az állomás, mely elektromos árammal látta el a villamoshálózatot. 1928-ban a város ázsiai oldalán is megjelentek a villamosok, az ’50-es évekre már 130 km hosszúságú villamos sínpálya szelte át a várost. 1966-ra a Boszporusz mindkét oldaláról felszedték a villamossíneket.

1956-tól nagyszabású építkezések kezdődtek, felújították a meglévő közutakat, új bulvárok, sétányok, lakóépületek és középületek készültek el, a személygépkocsik elterjedése és a közúthálózat bővülése háttérbe szorította a villamosokat, megjelentek helyettük a trolibuszok és a dolmuşok.

Vonalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flexity Swift típusú villamosszerelvény Isztambulban

Isztambul zsúfolt közlekedésének enyhítése érdekében az 1990-es évek elején újból megkezdődtek az építkezések, és új villamosvonalakat telepítettek. 2003-ban a Bombardier Transportation Flexity Swift elnevezésű alacsony padlós szerelvényeit kezdték el üzembe helyezni a városban.

T1: Zeytinburnu-Kabataş[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A T1 jelzésű villamosvonalat öt lépcsőben adták át az utazóközönségnek, a Sirkeci–Aksaray–Topkapı rész 1992-re készült el, a Topkapı–Zeytinburnu szakaszt 1994 márciusában adták át, a Sirkeci és Eminönü közötti szakaszt 1996 áprilisában nyitották meg, 2005. január 30-án utazhattak először Fındıklı megállóig, 2006-ban pedig megnyílt a negyedik szakasz is, melynek végállomása Kabataş, ahol a Taksim–Kabataş gyorssikló (funiküler) végállomásának peronja is található, így a villamosról azonnal át lehet szállni a földalattira is.

A 24 megállós vonal 13,2 km hosszú, melyet a három percenként induló szerelvények 50 perc alatt tesznek meg; 245 ezer utast szállítanak naponta. A vonalon 55 szerelvény közlekedik. [2]

T2: Güngören–Bağcılar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gotha T57 típusú villamosszerelvény a Kadıköy-Moda útvonalon

A 2006-ban megnyitott Güngören–Bağcılar viszonylat a T1 villamosvonallal és az M1-es metróvonallal közvetlen összeköttetésben van. A viszonylat 5,2 km-es, 9 megállóval; a távot az öt percenként közlekedő szerelvények 28 perc alatt teszik meg és naponta negyvenezer utast szállítanak. A vonalon 14, ABB-SGP típusú szerelvény közlekedik.[3]

T3: Kadıköy-Moda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A T3 jelzésű villamosvonal Isztambul ázsiai oldalán, Kadıköy és Moda között közlekedik, a vonal körív alakú, 2.6 kilométer hosszú, 10 megállóval, melyet 20 perc alatt tesznek meg a Gotha T57 típusú szerelvények. Összesen nyolc ilyen kocsi közlekedik a vonalon, melyek naponta 2500 főt szállítanak.[4]

Nosztalgiavillamosok a Galatasaray Középiskola kapuja előtt

T4: Edirnekapı–Sultançiftliği[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Edirnekapı–Sultançiftliği járatot 12.4 km-es vonalon, 2007 szeptemberében adták át az utasoknak. A vonal 5 kilométeres szakasza (6 állomás) föld alatti. A vonalon 22, ABB-SGP típusú jármű közlekedik, melyek 35 perc alatt teszik meg a távot, naponta 40 ezer embert szállítanak. A vonalat meghosszabbítják majd, így összeköttetésben lesz a T1 jelzésű villamosjárattal és az M1-es metróval is.[5] Bár a vonal villamosvonalként van feltüntetve, A T4 a pálya kiépítése és a szerelvények kapacitása alapján inkább városi gyorsvasútként definiálható, mint hagyományos értelemben vett villamosként.

Nosztalgiavillamos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az autós forgalom elől elzárt İstiklal sugárúton, 1600 méteres, Taksim tér és a tünel állomása közötti útvonalon közlekedő, felújított nosztalgiavillamost 1990-ben állították forgalomba, öt percenként közlekedik. A kocsi 1926-ban készült, ezzel a világ legrégebbi, menetrend szerint, folyamatosan közlekedő villamosa.[6]

A Kadıköy–Moda útvonalon közlekedő villamosok is nosztalgiavillamosnak számítanak, hiszen a Gotha ET 57 TW típusú kocsik az 1950-es évek végén készültek.[6]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alti tramvaydan günümüze – İETT (törökül)
  2. Zeytinburnu-Kabataş (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  3. Güngören–Bağcılar (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  4. Kadıköy-Moda (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  5. Edirnekapı–Sultançiftliği (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  6. ^ a b Nostaljik Tramvay (török nyelven). İETT. (Hozzáférés: 2008. november 12.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Isztambul villamoshálózata témájú médiaállományokat.