Isteni erények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XXIII. János (ellenpápa) síremléke a firenzei dómban. A három nőalak az isteni erényeket szimbolizálja.

Az isteni erények (más néven: teológiai erények) a keresztény vallásban a hit, a remény és a szeretet.

Isteniek, mert a forrásuk, a tárgyuk és céljuk Isten; ebből következően nem az emberi természetből fakadnak. A keresztény ember erkölcsi cselekvését az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg.[1]

A művészetekben gyakran nőalakban ábrázolják őket a következő jellemző szimbólumokkal:[2]

  • hit: kereszt, felfele mutató kéz, gyertya
  • remény: hárfa, horgony, pálma, fáklya
  • szeretet: lángoló szív, gyerekek, gyümölcsszedés

Az isteni erények megjelennek az Újszövetségben, Pál apostolnak a korinthosziakhoz írt első levelében.[3]

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.
Pál első levele a korinthosziakhoz 13:13

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://lexikon.katolikus.hu/I/isteni%20er%C3%A9nyek.html
  2. Archivált másolat. [2013. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  3. Pál első levele a korinthosziakhoz (1Kor 13,13)