Istenanya elszenderedése-székesegyház (Vlagyimir)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Istenanya elszenderedése-székesegyház
Világörökség
Успенский собор Владимир 2011.JPG
Az Istenanya elszenderedése-székesegyház, Vlagyimir
Adatok
Ország Oroszország
Felvétel éve 1992
Elhelyezkedése
Istenanya elszenderedése-székesegyház (Vlagyimir) (Vlagyimiri terület)
Istenanya elszenderedése-székesegyház (Vlagyimir)
Istenanya elszenderedése-székesegyház (Vlagyimir)
Pozíció a Vlagyimiri terület térképén
é. sz. 56° 07′ 38″, k. h. 40° 24′ 33″Koordináták: é. sz. 56° 07′ 38″, k. h. 40° 24′ 33″
A székesegyház látképe 1912-ben. Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij fényképe.

A vlagyimiri Istenanya elszenderedése-székesegyház vagy Uszpenszkij-székesegyház (Успенский собор) az oroszországi Vlagyimir város egyik leghíresebb temploma és műemléke, a 12. századi orosz egyházi építészet egyik kiemelkedő alkotása. Azon kevés templomok egyike, ahol fennmaradtak Andrej Rubljov freskói.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház az egykor hatalmas Vlagyimir–Szuzdali Nagyfejedelemség központi temploma volt a 13-14. században. Építészeti megoldásai és művészi megformálása révén mintául szolgált későbbi korok építőmesterei számára.

Az eredeti templomot Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1160 között. A korai építésű vlagyimir-szuzdali templomokhoz hasonlóan ez is egyetlen kupolával készült, a hat pilléren nyugvó kupola a maga korában rendkívüli méretű, 32 m magas volt. A három templomhajós épület a várost pusztító tűzvészben, 1185-ben teljesen kiégett.

III. Vszevolod vlagyimiri fejedelem (Andrej testvére) országa növekvő hatalmának megfelelően a székesegyházat nem csak újjáépíttette, hanem meg is nagyobbíttatta (1185-1189): három oldalán galériával vették körül, az egyik oldalon karzatokat alakítottak ki, az oltárrészt kibővítették. A korábbi központi kupola köré további négy kisebb, sisakformájú kupolát emeltek. Az így jelentősen kibővített öthajós, tizennyolc pilléres székesegyház területe az apszisok nélkül 30x30 m lett. Homlokzatát több mint száz kis féloszlop körbefutó sora díszíti, egyébként a falak felületén kevés a dombormű. Ez a templomforma hagyományt teremtett; mintául szolgált többek között a moszkvai Kreml Istenanya elszenderedése-székesegyházának építésekor (1475-1479) Aristotele Fioravanti mester számára.

Az eredeti, 12. századi freskókból csak töredékek maradtak meg. Amikor 1238-ban a tatárok elfoglalták a várost, sokan a templom karzatán kerestek menedéket. A tatárok azonban felgyújtották az egész karzatot, és az emberekkel együtt a freskók is megégtek.

Sokáig a székesegyházban őrizték a városvédő Vlagyimiri Istenanya híres ikonját, de ezt később Moszkvába vitték. Az utolsó tatár támadás (1395) után a moszkvai fejedelem az ikont nem küldte vissza Vlagyimirbe, hanem mintegy kárpótlásul 1408-ban megbízást adott Andrej Rubljov és Danyiil Csornij ikonfestőknek a székesegyház átfestésére. A falakat díszítő freskóik, köztük Rubljov egyik főműve, Az üdvözültek menete részletei ma is láthatók. Ugyanekkor Rubljov megfestette a templom ikonosztázát is.

A székesegyház mellett álló négyszintes harangtornyot 1810-ben emelték, később toldaléképülettel bővítették. A 19. század végén a templomot felújították, a homlokzat hiányzó domborműveit újakkal pótolták; a templombelsőt napjainkban borító freskók nagy része is ebből a korból való. A székesegyház kriptája a vlagyimiri püspökök és a fejedelmi család temetkezőhelye volt, itt temették el a templomot építtető két fejedelmet is.

A Világörökség része[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székesegyház 1992 óta az UNESCO Világörökség része, a Vlagyimir és Szuzdal Fehér Műemlékei elnevezésű helyszín részeként került fel a világörökségi listára.

Napjainkban rendszeresen tartanak a templomban istentiszteletet, a fennmaradó időben az épület múzeumi kiállítóhelyként működik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uszpenszkij-székesegyház (orosz nyelven). Vlagyimir–Szuzdal Múzeum portálja. (Hozzáférés: 2012. április 25.)
  • Szalai Attila. Hagymakupolák. Középkori orosz templomok. Budapest: Dunakönyv Könyvkiadó, 58–60. o (1995) 
  • Gerő László. Régi orosz építészet. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 58–59. o. ISBN 963 10 1850 4 (1977)