Irma Grese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irma Grese
Irma Grese.jpg
Irma Grese 1945-ben
Született 1923.október 7.
Pasewalk
Elhunyt 1945.december 13. (22 évesen)
Hameln
Nemzetisége német
Beceneve Halál szőke angyala

Irma Grese (Pasewalk, Németország, 1923. október 7. - Hameln, 1945. december 13.) „a halál szőke angyala”, a náci Németország ravensbrücki, auschwitzi, és bergen-belseni koncentrációs táboraiban szolgált.

Családi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdálkodó családból származott. A család egyszerűen, szerény anyagi körülmények között élt, s miután a öt gyermeket neveltek (három lányt és két fiút), Irma Grese számára nem volt ismeretlen a nélkülözés. A lány 12 éves volt az NSDAP hatalomra kerülése idején, így gyermekkori neveltetését a náci eszmék határozták meg. Irma meglehetősen gyenge tanuló volt, intellektuális képessége és szorgalma egyaránt hibázott, így alig 15 évesen otthagyta az iskolát, és mezőgazdasági alkalmazottként vállalt munkát. Hat hónapot dolgozott a gazdaságban, majd bolti eladóként helyezkedett el, ezután pedig kórházi alkalmazottként tett szert némi jövedelemre. Alkalmi munkái mellett két évet dolgozott képesítés nélküli ápolónőként, majd a ravensbrücki koncentrációs táborba került fegyőrnek.

Ravensbrück[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Theodor Eicke a koncentrációs táborok rendszerének kialakítása során törekedett rá, hogy a személyzet legjavát az SS (Schutzstaffel) tagjaiból állítsa ki, így az 1930-as években az új lágerek felállításával sorra alapította az őrszemélyzetet kiadó Totenkopf-hadosztályokat. Az elhagyhatatlan egészségügyi személyzet vezetését nemkülönben az SS tagságához tartozó orvosokból állította ki, ám a teljes létszámot nem tudta ily módon feltölteni, így kénytelen volt civileket is alkalmazni. Eicke nagy jelentőséget fektetett a polgári sorból származó személyzet megbízhatóságára: a koncentrációs táborok ugyanis titoktartás mellett működtek, a személyzettel szemben pedig a megkérdőjelezhetetlen ideológiai hűség mellett a hallgatás is alapvető elvárás volt - a náci propagandasajtó ugyanis, groteszk módon eltorzítva a valóságot, a koncentrációs táborokat holmi átlagos büntetés-végrehajtási intézményekként ábrázolta, s a lágerek valódi természete, illetve célja csak évek múltán szivárgott ki a nyilvánosság felé. Irma Grese nem kerülhetett volna a ravensbrücki tábor személyzetéhez, ha nem felelt volna meg a fenti elvárásoknak: a fiatal, alig 19 éves lány elkötelezett náci volt; fanatikusan dicsőítette Adolf Hitlert és engesztelhetetlenül gyűlölte a rezsim ellenségeit.

Ravensbrück volt a náci koncentrációs táborok hálózatát megjáró Irma Grese első szolgálati helye. A lágerkörülmények és a tábor pszichológiai környezete olyan viszonyokat teremtett, melyben a fiatal lány kedve szerint kiélhette buta szadizmusát. Torz személyisége nem pusztán alkalmazkodott a láger szabályaihoz, de kifejezett élvezetet nyújtott számára a szolgálat: Irma, aki gyermekkorától kezdve a náci rezsimben élt, minden egyes fogoly szenvedésében az általa vallott náci ideológia diadalát vélte viszontlátni. Theodor Eicke törekedett rá, hogy felszámolja a személyzet és a rabok közti emberi kapcsolatokat, és elérje, hogy a személyzet tárgyakként kezelje a deportáltakat, Irma Grese pedig nem pusztán magáévá tette a bestiális attitűdöt, de kirívó kegyetlenséggel, oly ostoba szadizmussal bánt a rabokkal, hogy még a Totenkopf hadosztályból válogatott őrszemélyzet tagjai közül is kitűnt. A fiatal lány feltétel nélkül támogatta a náci rezsim ellenségeinek fizikai elpusztítását célzó törekvéseket, izzó antiszemitizmusa és állatias gyűlölete pedig számtalan esetben kifejeződött. Grese, ha csak tehette, kínozta a rabokat – a legkisebb kihágást is szélsőséges brutalitással büntette –, s nem utolsósorban mindezt nem csupán a náci elveknek való megfelelés során, de önnön örömére is cselekedte.

Auschwitz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irma Grese 1943 márciusában került át Auschwitzba. Szeptemberben előléptették, így sikerült bekerülnie az őrszemélyzet altiszti állományába, s ettől kezdve kiterjesztett jogkörrel, a Waffen-SS inspektoraként szolgált. A női részleg egyik vezetőjeként mintegy harmincezer rab tartozott fennhatósága alá, kikkel szemben hihetetlen brutalitást mutatott. A deportáltak számára Auschwitz maga volt a fokozhatatlan földi pokol, Irma Grese azonban a mennyben érezhette magát: megkötések nélkül kiélhette aberrált ösztöneit. A lány gyorsan alkalmazkodott a tábori viszonyokhoz, és pozíciója megerősítésére végett lankadatlan kereste a vezetők kegyeit. Eleinte az egészségügyi részlegben dolgozott, így szeretői viszonyt épített ki Josef Mengelével, és számos alkalommal segédkezett a véreskezű mészáros "orvosi kísérletei" során. Irma Grese számára csak a halál, a szenvedés és a vér okozott örömöt, féktelenségét pedig jól példázza, hogy a nácizmus ügyét maradéktalanul kiszolgáló SS-tisztek közt is akadtak olyanok, akik felháborodással fogadták az erőszakos cselekedeteit. Miután többszöri felszólításra sem hagyott fel az egészségügyi részlegben szolgáló deportáltak szadista kínzásával, Auschwitz főorvosa, Eduard Wirths személyesen tiltotta ki a részlegből – a férfi bár teljes szakértelmével és tehetségével törekedett a tábor hatékony működésére és milliókat küldött a gázba, elrettent a fiatal nő szadizmusától.

Irma Grese 1945 januárjáig állt szolgálatban Auschwitzban, majd visszahelyezték Ravensbrückbe. Alig néhány hónapot töltött ott, majd kevéssel a háború vége előtt ismét áthelyezték – ezúttal Bergen-Belsenbe került –, ahol tovább folytatta bűnös és szadista praktikáit.

A per[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után hadifogságba került. Gyorsan kitudódott a koncentrációs táborokban elkövetett rémtettei, az elborzasztó bűnök pedig nem maradhattak megtorlás nélkül, így a brit katonai bíróság bűnvádi eljárást indított ellene: Josef Kramer mellett Irma Grese volt az 1945. szeptember 17. és november 17. közt lefolytatott belseni per legfontosabb vádlottja. A peranyag számos fontos dokumentumot tartalmaz. Miként a náci háborús bűnösök java, Irma Grese is tagadta az ellene felhozott vádak többségét. Beismerte, hogy esetenként verte a foglyokat, ám elutasította, hogy bárkit is halálra vert, rugdosott, vagy korbáccsal bántalmazott volna. Vallomása szerint soha nem ütlegelt földön fekvő rabokat, és soha nem használta lőfegyverét védtelen deportáltak ellen, a haláltáborokban elkövetett bűncselekmények legfőbb felelőseként pedig SS-Reichsführer Heinrich Himmler személyét nevezte meg.

Irma Grese konokul tagadott, a részletes és egybehangzó tanúvallomások azonban elégségesek voltak a bírák számára, kik a vádlottat háborús bűncselekmények elkövetéséért kötél általi halálra ítélték. Auschwitz legkegyetlenebb női felügyelőjét, a halál szőke angyalát 1945. december 13-án kivégezték: az ítélet végrehajtásakor mindössze 22 éves volt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]