Irén hessen–darmstadti hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irén hercegnő
Irene hesse1.jpg
Irén, Németország és Poroszország hercegnéje
Született 1866. július 11.
Darmstadt; Németország
Elhunyt 1953. november 11. (87 évesen)
Hemmelmark; Németország
Házastársa Henrik porosz királyi herceg
Szülei Aliz hesseni nagyhercegné
IV. Lajos hesseni nagyherceg

Irén hessen–darmstadti hercegnő, hivatalosan Irén hesseni hercegnő, férjezett Irén porosz királyi és német császári hercegné (németül: Prinzessin Irene von Hessen und bei Rhein, Prinzessin Heinrich von Preußen, teljes nevén Irene Luise Marie Anna; Darmstadt, 1866. július 11. – Hemmelmark, 1953. november 11.) hessen–darmstadti hercegnő, házassága révén porosz királyi és német császári hercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen-HD.png

Irén hercegnő 1866. júliusában született IV. Lajos hesseni nagyherceg és Aliz brit királyi hercegnő harmadik gyermekeként és leányaként. Első keresztnevét – mely görög eredetű és „békét” jelent – azért kapta, mivel a hercegnő a porosz–osztrák–olasz háború végén jött világra. Gyermekkorát testvérei társaságában töltötte el a hesseni fővárosban. A kor divatjának megfelelően angol nevelőnőt fogadtak melléjük; neveltetésük minden más tekintetben követte édesanyjuk puritán elveit. A nővéreket a háztartás vezetésére is megtanították, valamint Aliz nagyhercegné már korán elkezdte leányait arra buzdítani, hogy vegyenek részt jótékonysági eseményeken és támogassák a rászorulókat.

A családot 1873. májusában érte az első csapás, mikor Irén hercegnő öccse kizuhant egy ablakon. Az alig pár esztendős Frigyes herceg belehalt sérüléseibe, lévén hogy örökölte édesanyjától a vérzékenységet. 1878-ban torokgyíkjárvány tört ki az országban, melyben az egész nagyhercegi család megbetegedett Erzsébet hercegnőt leszámítva. Irén hercegnő kishúga, Mária hercegnő hamar meghalt a kórban; a gyermekeit személyesen ápoló Aliz nagyhercegné alig egy hónappal később, december 14-én szintén eltávozott az élők sorából. A félig árván maradt hesseni gyermekek felügyeletét és nevelésének gondjait anyai nagyanyjuk, Viktória brit királynő vállalta magára. Az uralkodónő hosszabb időkre meghívta magához az unokáit; egyébként pedig a rá jellemző minden apró részletre kiterjedő figyelmességgel irányította a gyermekek neveltetését.

Irén hercegnő és nővérei, Viktória, Erzsébet és Alix hercegnők között életük végéig fennmaradt a szoros testvéri és baráti kapcsolat. A nővérek közül egyedül Irén hercegnő maradt német földön; Viktória ugyan egy német herceghez ment nőül, de ő és családja brit földre költöztek. Erzsébet és Alix hercegnők az orosz cári családba házasodtak be, amiért a mélyen vallásos, evangélikus Irén hercegnő meg is neheztelt rájuk, mivel el kellett hagyniuk a lutheranizmust.

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy Irén hercegnőt nem tartották kifejezett szépségnek, a hercegnő hamar előkelő kérőre talált Henrik porosz királyi és német császári herceg személyében. A herceg egyike volt III. Frigyes német császár és Viktória brit királyi hercegnő fiainak; így első unokatestvéri rokonságban állt Irén hercegnővel. A családjaik mégsem találtak kifogásolnivalót abban, hogy egybekeljenek; egyedül Viktória királynő tiltakozott, amiért nem kapott értesítést elég korán az eljegyzésről.[1]

Az esküvőt 1888. május 24-én tartották Berlinben a császári pár jelenlétében. Henrik herceg és Irén hercegnő tagadhatatlanul boldog házasságban éltek, melyben nagy szerepet játszott hasonló természetük. A porosz királyi hercegnéi rangot nyert Irénnek ezenfelül sikerült elfogadtatnia magát férje családjával; elsősorban anyósához és egyben nagynénjéhez, Viktória császárnéhoz állt közel. A császárné igen kedvelte menyét, noha elmarasztalta őt amiatt, hogy nem érdeklődik a politika iránt.[2]

Henrik és Irén porosz királyi hercegi pár

Henrik hercegnek és Irén hercegnőnek összesen három fiúgyermeke született, akik mind a porosz hercegi méltóságot viselték:

Irén hercegnő hordozója volt a vérzékenységet okozó génnek, melyet édesanyjától örökölt. A hercegnő átörökítette a betegséget két utódjára is. Legidősebb fia, Valdemár herceg gyermekkora állandó aggodalomban telt el amiatt, nehogy a herceg egy véletlen baleset során megüsse magát és meghaljon. A legkisebb gyermek, Henrik herceg viszont szerencsétlenül járt; alig négy esztendős volt, mikor 1904. februárjában elesett és beverte a fejét. Vérzékenysége miatt a herceg meghalt, mély lelki sebet okozva édesanyjának. Irén hercegnő egyik testvére, Alekszandra Fjodorovna orosz cárné és egyik unokatestvére, Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné úgyszintén vérzékeny fiúgyermekeknek adtak életet.

Kései évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irén hercegnő és testvérei kapcsolatát az első világháború zilálta szét, lévén hogy házasságuk révén a testvérek ellentétes oldalon álltak. A hercegnő a háború végéig nem is értesült arról, hogy két orosz földre szakadt nővérét kivégezték a bolsevikok. Sógorát, II. Vilmos német császárt megfosztották trónjától és kikiáltották a köztársaságot. A porosz királyi család tagjainak egy részét száműzték az országbók; Henrik herceg és neje viszont megtarthatták birtokaikat. A házaspár és gyermekeik Hemmelmark közelében fekvő rezidenciájukba vonultak vissza.

1921-ben Irén hercegnőt felkérték arra, hogy találkozzék Anna Andersonnal. Anderson azt vallotta magáról, hogy azonos a bolsevikok által kivégzettnek hitt Anasztaszija orosz nagyhercegnővel, Irén hercegnő unokahúgával. A találkozóra a német fővárosban kerítettek sort; a hercegnő nem ismerte fel Andersonban unokahúgát. Henrik herceg megemlékezései szerint feleségét mélyen felháborították Anderson igényei és hazugságai; ugyanakkor a házaspár második fia, Zsigmond herceg igazat adott Andersonnak és elismerte őt Anasztaszija nagyhercegnőként. A később elvégzett vizsgálatok alapján Anderson nem volt azonos a nagyhercegnővel, akinek maradványait 1991-ben találták meg kivégzése színhelyétől nem messze.

1929-ben Irén hercegnő özvegyen maradt. A hercegné ekkor magához vette Zsigmond fiától és annak feleségétől származó unokáját, Barbara Irén porosz hercegnőt (1920–1994). Zsigmond herceg kivándorolt Costa Ricába vándorolt ki, miután ekkor már jó ideje külön élt feleségétől. 1945. május 2-án meghalt a hercegnő legidősebb fia, Valdemár herceg; az esemény mélyen megrendítette az édesanyját. Irén hercegnő 1953. január 23-án hivatalosan is örökbe fogadta Barbara Irént, nem sokkal azt megelőzően, hogy a hercegnő házasságra lépett volna Keresztély mecklenburg–schwerini címzetes nagyherceggel.

Irén hesseni hercegnő és porosz királyi hercegné 1953. november 11-én halt meg hemmelmarki birtokán, IV. Lajos hesseni nagyherceg legtovább élő gyermekeként. A hercegnő minden vagyonát fogadott gyermekére és egyben unokájára, Barbara Irénre hagyta.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Viktória brit királynő: Advice to my granddaughter: Letters from Queen Victoria to Princess Victoria of Hesse; 1975, Simon and Schuster, ISBN 067-122-242-2
  2. Pakula, Hannah: An Uncommon Woman: The Empress Frederick: Daughter of Queen Victoria, Wife of the Crown Prince of Prussia, Mother of Kaiser Wilhelm; 1995, Simon and Schuster, ISBN 068-484-216-5; 513. oldal
  3. Miroslav Marek: Brabant 13 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  4. Miroslav Marek: Brabant 13 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  5. Miroslav Marek: Brabant 14 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. június 15. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  • Kurth, Peter: Anastasia: The Riddle of Anna Anderson; 1938, Little, Brown and Company; ISBN 0-316-50717-2
  • Mager, Hugo: Elizabeth: Grand Duchess of Russia; 1998, Carroll and Graf Publishers, Inc.; ISBN 0-7867-0678-3
  • Pakula, Hannah: An Uncommon Woman: The Empress Frederick: Daughter of Queen Victoria, Wife of the Crown Prince of Prussia, Mother of Kaiser Wilhelm; 1995, Simon and Schuster, ISBN 068-484-216-5
  • Viktória brit királynő: Advice to my granddaughter: Letters from Queen Victoria to Princess Victoria of Hesse; 1975, Simon and Schuster, ISBN 067-122-242-2
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Irén hessen–darmstadti hercegnő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]