Ionrács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ionrács ionok szilárd halmaza. Az egyes ionokat az elektrosztatikus vonzóerőből származó ionos kötés tartja össze.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ionrácsos anyagok olvadás- és forráspontja igen magas, szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotúak. Az ionrácsos vegyületek törékenyek, mivel, ha a részecskéket elmozdítják egymástól, az azonos töltésű ionok között fellépő elektrosztatikus taszítóerő ellöki egymástól a részecskéket. A szilárd ionrácsos vegyületek az áramot nem vezetik, mert bár vannak bennük töltéssel rendelkező részecskék, azok nem képesek elmozdulni. Olvadékuk vagy vizes oldatuk azonban elektromos vezető.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nátrium-klorid típusú rács (kék: Na+; zöld: Cl)
Cézium-klorid típusú rács

Az ionrácsban (mint minden rácsban) a részecskék (ionok) meghatározott geometriai rendben helyezkednek el. A legkisebb geometriai egységek az ún. elemi cellák, ezek sokasága adja az ionrácsot.

Az elemi cellák alapján kétféle alaptípust különböztetünk meg:

  • Ha a kationok és anionok aránya 1:2 vagy 2:1:
    • Rutil típusú rács alakul ki, ha a kation (Ti(IV)) mérete jelentősen kisebb az anionénál (O2−).
    • Fluorit típusú rács alakul ki, ha a kation (Ca2+) mérete körülbelül megegyezik az anionéval (F). Ez a rács úgy tekinthető, mint a kationok laponcentrált köbös rácsának és az anionok egyszerű köbös rácsának egymásba tolása.

Ionrácsos anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ionrácsot alkot minden ionvegyület. Néhány példa:

Egyéb rácstípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]