Ion Creangă

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ion Creangă
Ion Creanga-Foto03.jpg
Született
1837. március 1.
Elhunyt
1889. december 31. (52 évesen)
Jászvásár
Foglalkozása költő
író

Ion Creangă az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Creangă témájú médiaállományokat.

Ion Creangă (Humulești, 1837. március 1.Jászvásár, 1889. december 31.) a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként Gyermekkorom emlékei (Amintiri din copilărie) című önéletrajzi írása révén lépett be.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ion Creangă, a román nemzet legnagyobb mesemondója, falusi ember volt, akár Ioan Slavici. A különbség kettejük közt az, hogy Creangă életkörülményei szegényesebbek voltak. Creangă olyan író volt (ahogy a franciák mondják, "qui sent le terroir"), aki a maga őszinteségében és egyszerűségében mutatja be a falusi világot, az ottani tájszólásokat beiktatva a szövegbe.

Creangă életét elsősorban a Gyermekkorom emlékei című önéletrajzi jellegű művéből ismerhetjük közelebbről. Apja Ștefan a lui Petrea Ciubotariul, anyja Smaranda Creangă volt. 1847-ben kezdte az elemi iskolát szülőfalujában, Vasile a Ilioaei tanító kezei alatt. Később Botoșaniban tanult, majd Fălticeniben kadétoskodott. Amikor már majdnem befejezte az iskolát, megszüntették az összes papneveldét a megyében, így Creangă Socolába került tanulni.

Nehezen vált meg a falusi élettől, mint ahogyan ezt maga is mondja: „Kedves volt nekem apám és anyám, a fiú- és lánytesvéreim és a falu fiúi, gyerekkorom bajtársai, a szekerek, a tél, a nehéz napok, korcsolyáztam és szánkóztam, és nyáron főleg ünnepekkor énekelve és kurjongva, bejártam az erdőket és a mezőket, a szántásokat, a virágos mezőket és a dombokat, amikor a hajnal rámmosolygott. Ugyanúgy kedves volt nekem a fonó, a kalákák, a hórák, és a falu összes ünnepélye, amelyeken igen jó kedvvel vettem részt.”

1855 és 1859 között a papnevelde diákja maradt, majd ennek elvégeztével visszatért szülőfalujába. Jászvásáron megházasodott és itt lett pap a „Negyven szent templomában”. Azonban a papi hivatás nem igazán tetszett neki, ezért beiratkozott a jászvásári Vasile Lupu gimnáziumba. Miután elvégezte az iskolát, tanárként dolgozott Moldva fővárosában.

1871-ben a papi erkölcs és öltözék tiszteletben nem tartásával vádolták (kalapot hordott, és állítólag a templom tornyáról puskával lőtte le a varjakat) és kitiltották a papi közösségből. Ennek következményeként elveszítette tanári állását is. A következő években kereskedőként dolgozott, majd egy jászvásári magániskola tanára lett. Később Titu Maiorescu visszadta neki a tanítói jogait. Összebarátkozott Mihai Eminescuval, ennek következményeként tagja lett a Junimea mozgalomnak, aminek a vezetője Titu Maiorescu volt. A Convorbiri literare című folyóiratban meséket és elbeszéléseket közölt.

1887-ben felhagyott a tanítói pályával és nyugdíjba vonult. 1889 szilveszter éjszakáján halt meg egy epilepsziás roham következtében.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Creangăt a román irodalom legnagyobb mesemondójaként tartják számon. Sok mesét írt népies nyelven, de írt rövid anekdotákat és elbeszéléseket is. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, amelyben a szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be. Ez rövidebb, többnyire vicces tartalmú történetekből áll, bemutatván a falu egyedi tárgyait és szokásait is.

Mesék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Capra cu trei iezi (1875), (A kecske és a három gidó, magyarra fordította Sütő András, 1954)
  • Dănilă Prepeleac (1876), (Karó Dani, magyarra fordította Sütő András, 1963)
  • Fata babei și fata moșneagului (1877), (Az öregasszony lánya és a vénember lánya)
  • Făt Frumos, fiul iepei
  • Harap-Alb (1877), (Fehér Szerecsen, magyarra fordította Sütő András, 1953)
  • Ivan Turbincă (1878)
  • Povestea lui Ionică cel prost, (Buta Ionică meséje)
  • Povestea lui Stan-Pãțitul (1877), (Stan-jólmegjárta meséje)
  • Povestea porcului (1876), (A disznó meséje, magyarra fordította Sütő András, 1973)
  • Povestea poveștilor (1877-1878), (A mesék meséje)
  • Povestea unui om leneș (1878), (Egy lusta ember meséje)
  • Punguța cu doi bani (1875), (Kukuriku, nagy bojár!, magyarra fordította Sütő András, 1960); A kiskakas két krajcárja címen is ismert.
  • Soacra cu trei nurori (1875), (Anyós három mennyel)

Anekdoták és elbeszélések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Acul și barosul (1874) (A tű és a kalapács)
  • Cinci pîini (1883) (Öt kenyér)
  • Inul și cămeșa (1874) (A len és az ing)
  • Ioan Roată și Cuza-Vodă (1883)
  • Moș Ion Roată și Unirea (1880) (Ion Roata és az egyesülés)
  • Păcală (1880)
  • Prostia omenească (1874)(Az emberi butaság)
  • Ursul păcălit de vulpe (1880)(A medve által becsapott róka)

Novellák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Moș Nechifor Coțcariul (1883)
  • Popa Duhul (1879)

Emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amintiri din copilărie (Gyermekkorom emlékei)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]