Ioan Dragoș

Ioan Dragoș (magyarul Drágos János, toplicai) (Nagyvárad, 1810 – 1849. május 9.) 1848–49-es országgyűlési képviselő

Élete

Nagyváradon született, születésének időpontja ismeretlen. Eleinte mint megyei esküdt szerepelt, utóbb mint táblabíró. Az 1848. május 13-ára hirdetett szerb nemzeti gyűlés ellen a bihari románok 165 000 lélek nevében tiltakoztak, mert ők e gyűlést nem vallási, hanem politikai irányzatúnak tartották, a szerbekkel pedig nem voltak közös nemzetiségi érdekeik. Az óvást Dragoș, utóbb Bihar egyik képviselője és hazaszeretetének áldozata, szerkesztette s a Pesti Hírlap május 9-i számában közölte. A július 5-én megnyílt első nemzetgyűlésre Bihar megye Belényesből Dragoșt küldte képviselőnek; szeptember 16-án szólalt föl, midőn az erdélyi románok kérvényére nézve azt javasolta, hogy az unió-törvényre vonatkozólag felhozott sérelmeket egy bizottság vizsgálja meg. Dragoș nemsokára törvényjavaslatot nyújtott be a nyugtalankodó románok lecsillapítása tárgyában, s a ház szeptember 18-án gróf Haller Sándor élesdi képviselő indítványára el is határozta, hogy azt kinyomatja és tanácskozik fölötte; javaslatát azonban eltemette az idő.
Dragoș politikai pályája rövid volt. Mint ügyes népszónok a magyar és a román nyelvet egyformán hibátlanul beszélte. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849 májusában őt küldte Avram Iancuhoz, hogy a vele való kibékülést megkísérelje. Hatvani Imre azonban az alkudozások gombolyagát karddal vágta ketté. Iancu népének dühe most Dragoș ellen fordult, kiről azt hitték, hogy részes volt a fegyverszünet megszegésében: május 9-én meggyilkolták.

Munkái

A Tisza Bihar megyei adminisztrátor és Beőthy Ödön alispán közt folytatott harcban ő volt Dessewffy Emil lapjának, a Budapesti Hiradónak a tudósítója; a Világ c. politikai lapban is megjelent egy cikke: A napkeleti vallást követő oláhok Erdélyben (1842. I. 47–48. sz.).

Lásd még

• Abrudbánya

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  Online hozzáférés