Invesztitúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az invesztitúra (lat. vestio 'öltöztet') egyházi jogi szakkifejezés. Elsődleges jelentése beöltöztetés, egyházi közösség (szerzetesrend, társulat stb.) vagy hivatal ruhájának ünnepélyes átadása és fölvétele. Másodlagos, elterjedtebb jelentése: beiktatás hivatalba. A nyugati egyházban két területe volt

  • egyházi hivatal betöltése, valamint
  • beiktatás egyházi javadalomba.

Az invesztitúra a történelem folyamán a világi hatalommal való összeütközés szinte állandó területe lett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a hűbéreseket, - legyenek egyháziak vagy világiak - beiktatták a hűbérbirtokukba. Ezután gyakorolhatták a jogaikat. A püspökök beiktatásával kapcsolatban vita alakult ki a pápa és a császár között. Ugyanis a püspököket a pápa nevezte ki, és ezzel birtok is járt, azonban a császár is jogot formált a birtokba való beiktatásra, és az ezzel járó hűségesküre. Ez a jogvita volt az alapja az invesztitúraharcnak, amely a főpapi kinevezés jogáról ill. az ahhoz tartozó birtok felett gyakorolt jogokról szólt.

A szó jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó alapja a vestio ige, amelynek a jelentése öltöztet, felruház. Ehhez járul az in előtag amelynek ebben az esetben jelentése -ba, -be, -ban, -ben. A szó szerinti jelentés 'beöltöztetés', mely magára a folyamatra utal: a hűbéres a ceremónia folyamán megkapja a hűbérbirtoka feletti hatalom ismérveit.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Ecclesia, Budapest, 1987. 291. o. ISBN 963-363-481-4

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar katolikus lexikon