Intel 8085

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intel 8085

AZ Intel 8085 egy 8 bites processzor, amit az Intel 1977-ben fejlesztett ki. A 8085-ös kompatibilis az elődjével (Intel 8080), de kisebb teljesítményű gépekben is megfelelően működik, ami ahhoz vezetett, hogy egyszerűbb, és olcsóbb gépek előállításánál használták fel. A 8085-ös nevében az utolsó szám (5) a feszültségigényére utal. A chip +5V-t igényel szemben a 8080-as által igényelt +12V-tal. Mindkét processzort gyakran használták CP/M operációs rendszert futtató gépekben (az operációs rendszert eredetileg is a 8080-as és 8085-ös processzorok futtatására tervezték), később pedig mikrokontrollerként (a kis hardverigénye miatt). A CP/M-et futtató gépekben, és a robbanásszerű ütemben terjedő otthoni PC-kben a 80-as évek elején aztán e két chip helyett inkább a Zilog Z80-t használták.

A 8085-öst nagyon hosszú ideig használták mikrokontrollerként. A DECtape mágnesszalag adattároló vezérlőjeként, videóterminálokban, melyekben később sem váltották le.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

az Intel 8085 architektúrája

Az Intel 8085 egy hagyományos Neumann-elvű processzor, melynek alapja az Intel 8080. A csipet NMOS áramkörnek tervezték. Később a "H" verziósat megerősített NMOS eljárással készítették, gyors statikus RAM-ok mellé. Csupán 5 voltos feszültségre volt szüksége, mint a versenytársak processzorainak, ellenben az előd igényével. A 8085-ös körülbelül 6500 tranzisztort használt.

A 8085-ösbe beépítették a 8224-es (órajel-generátor) és a 8228-as (rendszervezérlő) funkcionalitásait, így nőtt az integritás mértéke. Hátrány a kortársakhoz képest (mint pl. a Z80-as) a tény, hogy a buszok többszörözése nem volt kivitelezhető, habár a 8155, 8355, és 8755 memóriacsipek engedték a közvetlen interfészt, tehát a 8085-ös ezekkel együtt majdnem egy teljes rendszer volt.

Programozási modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8085-ös binárisan kompatibilis a 8080-as processzorral. Utasításkészletének alapja a Computer Terminal Corporation által kifejlesztett 8008-as utasításkészlete. Csupán néhány jelentéktelen utasítással egészítették ki a 8080-asból vett utasításkészletet.

Regiszterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Intel 8085 regiszterei
15 14 13 12 11 10 09 08 07 06 05 04 03 02 01 00 (bit pozíciók)
A fő regiszterek
A Flags AF (accumulator and flags)
B C BC
D E DE
H L HL (indirect address)
Mutató regiszterek
SP Stack Pointer
Program counter (Program számláló)
PC Program Counter
Status regiszter
  S Z I H - P - C Flags

A processzor 7 darab 8 bites regiszterrel rendelkezett (A, B, C, D, E, H, L). Az "A" a 8 bites akkumulátorregiszter a többi vagy 6 darab 8 bites regiszter, vagy 3 darab 16 bites regiszterpár az utasítástól függően. Néhány utasítás megengedte, hogy a HL 16 bites akkumulátorregiszterként működjön, és, akárcsak a 8080-ban, a memória címek tartalma a HL-re mutatott, amit "M" pszeudóregiszterként lehetett elérni. Volt még egy 16 bites veremmutató regisztere (stack pointer), és egy szintén 16 bites utasításszámláló regisztere.

Parancsok, utasítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint minden 8 bites processzornak, az egyszerűség kedvéért az utasítások bájtonként vannak kódolva (tartalmazva a regiszter-sorszámokat, de kihagyva a közvetlen adatokat). Néhányukat követte egy-két bájtnyi adat (közvetlen operandus, memória cím, portszám). Akárcsak nagyobb processzoroknak, a 8085-ösnek is automatikusak a CALL és RET utasításai a többszintű procedúrák meghívásakor, és visszatérésekor (amik feltételesen is végrehajtódhattak, akárcsak az ugrások). Automatikus utasítás állította vissza a regiszterpárokat is. Volt nyolc egybájtos hívóutasítás (RTS) az alfolyamatok számára, melyek fixen a 00h, 08h, 10h,...,38h címeken voltak.

Adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 64KB RAM-ot képes megcímezni
  • 256 be és kimeneti portot képes kezelni
  • kompatibilis az Intel 8080-nal
  • +5V feszültségre van szüksége
  • órajele 3 - 8 MHz
  • 40 tűs kialakítású

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8085-ös processzort gyakran használják fel oktatási célokra, bevezetésként a mikroprocesszorokba.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Intel 8085 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.