Integráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az integráció kifejezés általános értelemben egységesülést, beilleszkedést, vagy beolvasztást, hozzácsatolást jelent.

Az integrációnak több formája, célja, módja létezik.

Társadalmi integráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a rendszerváltás után fellépett a cigányság társadalmi integrációjának igénye avagy szegregációjának megszüntetése, a deszegráció; ezzel párhuzamosan az ország nemzetközileg megindult az integráció útján: a világbanki és Nemzetközi Valutaalapbeli tagság gazdasági, a NATO védelempolitikai, az Európai Unió gazdasági éspolitikai integrációt jelentett.

A faji (racial integration) és az etnikai (ethnic integration) integráció egyik része a deszegregáció, amely megállítja a folyamatos faji vagy etnikai alapú elkülőnítést, szegregációt. Ezen túl fellép a társadalom faji vagy etnikai alapú belső ellentéteinek megszüntetése, a mindenki számára elérhető egyenlő lehetőségek, a sokszínű, különböző hagyományokon alapuló kultúrák fenntartása és békés együttélése érdekében. Az intergráció soha nem lehet a kisebbség belekényszerítése a többség kultúrájába. A deszegregáció tekinthető jogi problémának, míg az integráció inkább társadalmi vonatkozású.

Gazdasági integráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági integráció elméleti alapjait Balassa Béla magyar közgazdász írta le az 1960-as években. A gazdasági integráció különböző fejlődési szakaszaiban az egyes országok piacai között fennálló korlátok folyamatos lebontása zajlik. A világ pillanatnyilag legintegráltabb nemzetközi gazdasági közössége az Európai Unió és az eurózóna. A gazdasági integrációnak az alábbi fokozatai különíthetőek el:

  • elsőbbségi kereskedelemi zóna (preferential trading area)
  • szabadkeredkelmi zóna (free trade area)
  • vámunió (customs union)
  • közös piac (common market)
  • gazdasági és monetáris unió (economic and monetary union)
  • teljes gazdasági integráció (complete economic integration).

Regionális integráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regionális integráció folyamata során az államok nemzetek feletti (supranational) területi alapú szervezetekbe tömörülnek, hogy javítsák együttműködésüket és csökkentsék a köztük fennálló feszültségeket. Több kísérlet történt ilyen együttműködések létrehozására a személyek, a munkaerő, az áruk, a termékek, a tőke szabad áramlásának biztosítása érdekében. A regionalizmus erős szálakkal kötődik a globalizmushoz és a globalizációhoz, de nem azonosak.

A nemzetközi integráció okai és előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az integrálódás felé terel országokat a gazdaságos előállítás igénye:
(kis és közepes területű és népességű országokat főleg)
  • termelőegységek méretének növekedése
  • ipari ágazatok együttműködése
  • kutatási és fejlesztési munkák növekedése
  • nagy piac megteremtése a nagy termékszám miatt
  • több munkahely alakul ki
  • olcsóbbak lesznek a termékek
  • politikai céllal is létrejöttek
  • közös fellépés a nagyhatalmakkal szemben
  • katonai erejük együtt erősebb

A nemzetközi szinten zajló integrálódási folyamatok különböző formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az első lépések a protekcionizmushoz kapcsolódnak
  • tényleges gazdasági-politikai integrációhoz évtizedek szükségesek
  • a kezdeteket az egymás közötti kereskedelem bővítése jelenti
  • lépcsői:
  • preferenciális vámövezet (preferencia=kedvezmény, előnyben részesítés)
  • egymásnak vám- és egyéb kereskedelmi kedvezményeket nyújtanak
  • szabadkereskedelmi övezet
  • szabadkereskedelem egymás között
  • külsőkkel szemben a nemzeti kereskedelmi politika szerint
  • vámunió
  • szabadkereskedelem egymás között
  • külsőkkel szemben egységes kereskedelmi politika (vám)
  • ezeknél az integrációknál a nemzetgazdaságok lényegében önállóan működnek
  • tényleges gazdasági együttműködés nincs még
  • közös piac
  • átmeneti állapot a gazdasági integráció felé
  • áru, munkaerő és tőke szabadon áramolhat
(a termeléshez és az értékesítéshez szükséges feltételek szabad áramlása)
  • gazdasági unió
  • tényleges integrációs szerveződés
  • az unió tagállamainak gazdasága összefonódik
  • nem önálló nemzetgazdaságok vannak
  • közös gazdaságpolitika
  • közös beruházások
  • monetáris unió
  • a gazdasági unió legmagasabb szintje
  • a tagok pénzforgalmában már nem az egyes nemzeti valuták, hanem az unió közös valutája szerepel
  • közös valuta
  • közös pénzalapok (az elmaradott térségek felzárkóztatásáért)- közös monetáris politika
  • politikai unió
  • az integrációs folyamatok legmagasabb foka
  • a tagállamok politikai intézményei is összefonódnak (egységes politikai szerveződés)
  • az önálló államok is megszűnnek ezzel

Az integrációs szerveződések napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • több mint 100 integrációs megállapodás a világban (1/3-a működik!)
  • egy kivételével mind szabadkereskedelmi megállapodás vagy preferenciális vámövezet
  • egy részének célja:
  • közös piac
  • gazdasági unió
  • Európai Unió
  • 1957: Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac)
  • célja a közös piac létrehozása
  • Benelux államok
  • Franciaország
  • NSZK
  • Olaszország
  • 1973: Nagy-Britannia, Írország, Dánia
  • 1981: Görögország
  • 1986: Spanyolország és Portugália
  • 1995: Ausztria, Svédország és Finnország
1993: Európai Unió, a gazdasági unió fejlődési szakaszába lépett
1999: Monetáris Unió életbelépett (2002-től az euró váltja fel a nemzeti valutákat)
  • két fontos szabadkereskedelmi társulás
  • NAFTA: Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás
  • 1994: USA, Kanada, Mexikó
  • APEC: Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia (jelenleg 21 tagállammal)
  • 1989-ben jött létre

Politikai integráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai integráció során az egyes államok szuverenitásuk egy részét államközi szervezetknek adják például jobb gazdasági vagy érdekérvényesítési lehetőségek érdekében. A politikai integrációnak elkülöníthetőek az alábbi szintjei:

.