Inocențiu Micu-Klein

Inocențiu Micu

Inocențiu Micu-Klein (Cód, Szeben vármegyében, 1692. – Róma, 1768. szeptember 22.) fogarasi román görög katolikus püspök, 18. századi Erdély egyik kiemelkedő román személyisége, az 1791-ben közreadott Supplex libellus Valachorum (a század legfontosabb erdélyi román politikai munkája) fő szellemi atyja.

Életpályája

Ion Micu néven látta meg a napvilágot a Szeben vármegyei Códban.Tanulmányait szülőfalujában, majd Nagyszebenben és Kolozsváron, a jezsuitáknál végezte. 1722-1725 között a kolozsvári jezsuita akadémián filozófiát tanult Franz Faschingtól. 1725-ben beiratkozott a nagyszombati teológiai fakultásra.

Tanulmányait 1729-ben fejezte be. VI. Károly császár kinevezte Gyulafehérvár és Fogaras püspökének, valamint császári tanácsadónak. 1729. szeptemberében bárói rangot kapott és ezzel együtt megváltoztatta a nevét Klein-ra (a román Micu, jelentése kicsi, német fordítása). Ugyanakkor az erdélyi országgyűlés tagja lett. 1729. szeptember 23-án felszentelték papnak a máriapócsi templomban, majd szeptember 25-én Munkácsban csatlakozott a Szent Bazil-rendi szerzetesekhez és felvette az Inocențiu nevet. November 5-én püspöki rangra emelték. 1737-ben a püspöki rezidenciát Fogarasból Balázsfalvára helyezte át. 1741-ben elhelyezte a balázsfalvi katedrális alapkövét. Élete során a Habsburg Birodalomban élő románok egyenjogúságáért harcolt, ezáltal kivívta az erdélyi rendek valamint Mária Terézia császárnő haragját, így 1744-től száműzetésbe kényszerült Rómába. Itt halt meg 1768. szeptember 22-én. Hamvait 1997-ben exhumálták és helyezték örök nyugalomra a balázsfalvi katedrálisban.

Nézetei

Élete során a román nemzet egyenjogúságának elismeréséért küzdött, mint görög katolikus püspök és mint az erdélyi országgyűlés tagja. Argumentumait a következőkre alapozta:

• a románok Erdély legrégebbi lakói,
• a románság Erdély legnagyobb nemzete,
• a románok végzik a legnehezebb munkákat (földművelés, sóbányászat).

Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Inocențiu Micu-Klein című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

• Corneliu Albu, Pe urmele lui Ion-Inocențiu Micu-Klein, București, 1983.
• Augustin Bunea, Din istoria românilor. Episcopul Ioan Inocențiu Klein (1728-1751), Blaj, 1900.
• Nicolae Comşa, Episcopul Ion Inochentie Micu (Colecţia „Oameni ai Blajului”), Blaj, 1997 (prima ediţie, 1943).
• Dumitru Stăniloae, Lupta și drama lui Inocențiu Micu Clain, în „Biserica Ortodoxă Română”, nr. 88, 1968.
• Aloisiu Tăutu, Testamentul și moartea episcopului Inocențiu Micu-Klein, în „Buna Vestire”, nr. 9, Roma, 1970.
• Inochentie Micu-Klein, Arhieraticon, studiu introductiv de Ioan Chindriș, transcrierea textului de Ioan Chindriș și Florica Nuţiu, București, 2000.
• Ioan Chindriș, Biblioteca lui Inochentie Micu-Klein, în vol. Cultură și societate în contextul Școlii Ardelene, Cluj-Napoca, 2001, p. 45-76.
• Ioan Chindriș, Inochentie Micu-Klein, autor liturgic, în vol. Cultură și societate în contextul Şcolii Ardelene, Cluj-Napoca, 2001, p. 77-108.