Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-
vasútvonal
Az Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal útvonala
Vonalszám:960
Vonal:410
Hossz:63,7 km
Nyomtávolság:1 435 mm
Feszültség:15 kV, 16,7 Hz ~
Üzemeltető:Osztrák Szövetségi Vasutak
Maximális emelkedés:38 ‰
Legkisebb ívsugár:200 m
Maximális sebesség:70 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Üzemeltető ÖBB, DB
Jelmagyarázat
tovább Kufstein felé
-0,434 Innsbruck Hbf S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol 582  t.sz.m.
Brenner-vasútvonal tovább Verona felé
1,325
0,000
Innsbruck Westbf S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol S-Bahn Tirol
Arlberg vasútvonal tovább Bludenz felé
0,80 Inn-Viadukt; 230,5 m acél/Stein
1,20 Innbrücke; 108,4 m acél
1,782 Innsbruck Hötting S-Bahn Tirol
2,10 Tiroler Straße; 38 m acél
3,739 Allerheiligenhöfe S-Bahn Tirol 631 t.sz.m.
5,025 Kerschbuch alagút (214,23 m)
5,618 Kranebitterklamm alagút (34,65 m)
5,718 Kranebitten S-Bahn Tirol 697 t.sz.m.
5,80 Klammbach-Brücke; 34 m Beton
7,004 Lawinenschutzgalerie (66 m)
7,206 Martinswand
7,370 Hechenberg alagút (26,02 m)
7,90 Meilbrunnen-híd; 15 m Beton
8,50 Finstertal-Viadukt; 54 m Beton
8,922 An der Wand I alagút (109 m)
9,048 An der Wand II alagút (202 m)
9,250 Galerie Martinswand (228 m)
9,477 Martinswand alagút (1.810,23 m)
11,477 Ehnbach alagút (347,22 m)
11,898 Brunntal alagút (99,30 m)
12,713 Hochzirl S-Bahn Tirol 922 t.sz.m.
13,139 Vorberg I alagút (147,77 m)
13,303 Vorberg II alagút (97,65 m)
13,564 Vorberg III alagút (46,82 m)
13,70 Vorberg-Viadukt; 117 m Beton
14,005 Vorberg IV alagút (43,62 m)
14,207 Schloßbach alagút (721,52 m)
14,90 Schlossbach-Brücke; 66 m acél
15,069 Pflegertaltunnel (31,77 m)
15,10 Pflegertal-Brücke; 18,5 m Beton
15,137 Fragensteintunnel (394,62 m)
15,60 Lehnen-Viadukt; 28 m Beton
15,80 Kaiserstand-Viadukt; 46,8 m Beton
16,783 Leithen S-Bahn Tirol
17,817 Leithener alagút (84,29 m)
18,20 Gurgelbach-Viadukt; 75,4 m Beton
18,835 Reith S-Bahn Tirol 1 120 t.sz.m.
20,50 Hermelebach-Viadukt; 20 m Beton
22,427 Seefeld in Tirol S-Bahn Tirol 1 182 t.sz.m.
24,943 Seefeld Play Castle
29,226 Gießenbach in Tirol S-Bahn Tirol 1 019 t.sz.m.
29,40 21,3 m acéll
32,10 26,6 m acél
32,491 Scharnitz S-Bahn Tirol 964 t.sz.m.
33,160
123,527
Osztrák/Német határ
118,540 Mittenwald 914 t.sz.m.
112,267 Klais 933 t.sz.m.
107,349 Kaltenbrunn (Oberbay) (PV bis 2. Juni 1984)
102,50 Kainzenbad
Außerfernbahn Kempten (Allg) felé
100,571 Garmisch-Partenkirchen 708 t.sz.m.
Átszállási lehetőség a Zugspitzbahnra
tovább München felé
Egy DB 111 sorozatú villamosmozdony regionális vonatával Mittenwald állomáson

Az Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal, ismert még mint Mittenwaldbahn vagy Karwendelbahn[1][2] egy normál nyomtávú, 63,7 km hosszúságú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Innsbruck és Garmisch-Partenkirchen között az osztrák és német Alpokban. Innsbruckot Seefeldön keresztül (mindkettő Tirolban, Ausztriában található) köti össze Mittenwalddal és Garmisch-Partenkirchennel (mindkettő Bajorországban, Németországban található).

A Mittenwaldbahnt 1910 és 1912 között Josef Riehl és Wilhelm Carl von Doderer mérnökök és építők építették az általuk alapított Mittenwaldbahn AG költségén villamosított helyi vasútként, és ezen a néven magában foglalta mind a Reutte és Garmisch-Partenkirchen (Außerfernbahn szakasz), mind a Garmisch-Partenkirchen és Innsbruck (Karwendelbahn szakasz) közötti összeköttetést. A vonalat 1912. október 26-án adták át ünnepélyesen;[3] 1912. október 28-án indult meg a közforgalom,[4] és az osztrák- és a bajor államvasutak közösen üzemeltették.

Ez volt az egyik első nagyfeszültségű, egyfázisú váltóárammal villamosított vasútvonal. Ennek eredményeképpen nagy hatással volt a közép-európai villamosvasút-üzemeltetési szabványokra. Ma már csak a vonal Garmisch-Partenkirchen és Innsbruck közötti részét nevezik Mittenwaldbahnnak, amely az Außerfernbahnnal együtt a Fern Pass túloldalán lévő Außerfernt köti össze Tirolnal. A vonalon számos híd és 18 alagút található.

Geográfia[szerkesztés]

A Karwendelbahn főként dél-északi irányban halad az Északi Mészkő-Alpok több részhegysége között. Délen Innsbruckból az Inn-völgyben halad a Hochzirl-en keresztül a Zirler Berg mellett a Seefelder Sattel-en át Seefeldbe, amely a nyugati Mieminger Gebirge és a Wetterstein-hegység, valamint a keleti Karwendel-hegység Erlspitzgruppe között fekszik.

Innen a keleti Nördliche Karwendelkette és a nyugati Arnspitzgruppe között a Scharnitz-völgyön és az osztrák-német határon át Mittenwaldig vezet; Scharnitzból egy darabig az Isar felső folyása mentén halad. Ezután nyugat felé kanyarodik, és a Wetterstein-hegység déli és az Ester-hegység északi része között ér Garmisch-Partenkirchenbe.

A Karwendelbahn útvonalán figyelemre méltó a hosszú, alagutakban gazdag függő szakasz a Martinswandig, Kranebitten és Hochzirl megállóhelyek között, ahol a Martinswandtunnel (1810,23 m) az útvonal leghosszabb alagútjaként a sziklafalon keresztül vezet. Hochzirltől valamivel északnyugatra a vonal a Rauenkopf déli szárnyában és a Brunstkopf délnyugati szárnyában, a Schlossbachot keresztezve, egy hosszúkás ívben, hidakkal és alagutakkal. Ettől az ívtől nem sokkal délnyugatra halad el a Zirler Berg mellett.

Története[szerkesztés]

Josef Riehl mérnök és vállalkozó már az 1880-as évek végén benyújtotta a k.k. Ministerium für Handel und Volkswirthschafthoz a tervezetet, amely egy Innsbruckból először Hallba, majd egy hajtűkanyar után, főként alagutakban Seefeldbe vezető vasútvonalat irányzott elő. Annak érdekében, hogy megkapja a szerződést erre a projektre, évekig tartó vitákat kellett elviselnie a projekt finanszírozása körül, és több százezer koronát kockáztatott előlegként, anélkül, hogy garantáltan valaha is visszakapta volna. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Bajorország közötti 1904. november 22-i államszerződésben a mittenwaldi vasútvonal is szerepelt. Az Innsbruck-Reith szakasz tervei 1907-re készültek el.[5] Viták alakultak ki a Fern Pass mentén, az ausernberni Reutte és az inntali Imst közötti távolsági vasútvonal híveivel, amely megspórolta volna a Garmisch-Partenkirchenen át vezető kerülőutat.[5] Amikor Riehl végül megkapta a hatóságok jóváhagyását a mittenwaldi vasútvonal megépítésére a határ osztrák-magyar oldalán,[6] Wilhelm Carl von Doderer mérnökkel és vállalkozóval konzorciumot alakított az építkezésre. Az építkezés irányításáért Riehl részéről Karl Innerebner, Doderer részéről August Mayer volt a felelős. A szerződés magában foglalta a vasút üzemeltetéséhez szükséges összes létesítményt. A pálya építésén kívül ez magában foglalta a földterületet, a járműparkot, a villamos berendezések és a Ruetzbachon lévő erőmű beszerzését is. A Riehl és von Doderer vállalkozók 24 401 700 koronát kaptak egyösszegű átalányárként. Így egyedül ők viselték az esetleges költségtúllépések kockázatát.

A Mittenwaldbahn a hosszúságához mérten a kor egyik legdrágább vasúti projektje volt a sok alagút miatt. Már a kezdetektől fogva villamos üzemre tervezték. Az áramellátáshoz a Stubaitalban, a Stephansbrücke közelében épült a Ruetz erőmű, amely kétszer 4000 lóerőt szolgáltatott. A vonal bajorországi részét a Walchensee erőműnek kellett volna ellátnia, amely csak 1924-ben készült el. Az osztrák szakasz építési munkálatai 1910. március 10-én kezdődtek a Martinswand-alagút megépítésével. Minden kihívás ellenére a Mittenwaldbahn az osztrák-magyar területen figyelemre méltóan rövid idő alatt, mintegy két év alatt épült meg.

Forgalom[szerkesztés]

Korábban a DB regionális ingavonatai DB 111 sorozatú villamosmozdonnyal (München-) Garmisch-Partenkirchen-Mittenwald között közlekedtek, majd a forgalomba álló új Bombardier Talent2-es motorvonatok lassan kiszorították a hagyományos szerelvényeket. Ausztria felől az ÖBB S-Bahn motorvonatai Mittenwaldig jönnek el, átszállási lehetőséget biztosítva a München felől csak eddig közlekedő vonatokra. Ezen kívül még heti néhány ICE motorvonat közlekedik München-Innsbruck között. Rendszeres teherforgalom nincs a vonalon.

Irodalom[szerkesztés]

  • Joseph Riehl: Allgemeines über die Innsbruck-Mittenwalderbahn (Scharnitzerbahn). Vortrag im technischen Club Innsbruck am 3. Februar 1902. Buchdruckerei Edlinger, Innsbruck 1902. [7]
  • Joseph Riehl: Vischgauer und Fernbahn in Beziehung zur Scharnitzer-Linie. Vortrag. Wagner, Innsbruck 1903. [8]
  • Josef Ernst Langhans: Karwendelbahn. München – Starnberg – Murnau – Garmisch-Partenkirchen – Mittenwald – Innsbruck, Murnau – Oberammergau. Hendschels Luginsland, Band 30. Hendschel, Frankfurt am Main 1912. [9]
  • Narciss Lechner: Die Karwendelbahn. (Lindau – Ulm – Kempten) Reutte – Lermoos – Ehrwald – Garmisch-Partenkirchen, (Augsburg – München) Garmisch-Partenkirchen – Mittenwald – Scharnitz – Seefeld – Innsbruck. Wagner, Innsbruck 1912. [10]
  • Karl Innerebner, Heinrich von Ficker: Die Mittenwaldbahn. Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen – Reutte. Schilderungen der Bahn und des Bahngebietes. Schwick, Innsbruck 1913. [11]
  • Ludwig Th. Jakopp: Die Mittenwaldbahn und ihr Verkehrsgebiet. Praktisches Reisehandbuch für das Verkehrsgebiet der Bahnlinien. 3. Auflage. Deutsche Buchdruckerei, Innsbruck 1913. [12]
  • Wolfgang Krutiak: Mittenwaldbahn. Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen. Geschichte, Technik und Landeskunde der Mittenwald- und Außerfernbahn Innsbruck – Garmisch-Partenkirchen – Reutte. 1 Übersichtskarte. Slezak, Wien 1976, ISBN 3-900134-30-8.
  • Johann Stockklausner: Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen–Reutte. Eine Gebirgsbahn wird 75 Jahre alt. Eisenbahn-Journal-Sonderausgabe, Band 1986,4. Merker, Fürstenfeldbruck 1987. [13]
  • Siegfried Bufe: Karwendelbahn München – Garmisch-Partenkirchen – Innsbruck. 2. Auflage. Bufe-Fachbuch-Verlag, Egglham 1992, ISBN 3-922138-45-4.
  • Markus Hehl: Die Karwendel-Bahn. Eisenbahn-Kurier Special, Band 60. EK-Verlag, Freiburg (Breisgau) 2001. [14]
  • Günter Denoth (Red.): … Über den Fern. Die Mittenwaldbahn Innsbruck – Garmisch – Reutte … anlässlich „90 Jahre Ausserfernbahn“ 14. September 2003. Eisenbahntechnische Sonderpublikationen, Band 1. Eigenverlag, Neugötzens/Innsbruck 2003. [15]
  • Werner Duschek, Walter Pramstaller (u. a.): Local- und Straßenbahnen im alten Tirol. Eigenverlag Tiroler Museumsbahnen, Innsbruck 2008. [16]
  • Stefan Wölk (Hrsg.): Die Mittenwaldbahn. Bahnfotografie, Band 3. LOK-Report-Verlag, Berlin 2008, ISBN 978-3-935909-24-2.
  • Stefan Wölk (Hrsg.): Die Nebenstrecken der Mittenwaldbahn. Bahnfotografie, Band 4. LOK-Report-Verlag, Berlin 2008, ISBN 978-3-935909-27-3.

Film[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ ÖBB: Signalisierter Zugleitbetrieb auf der Karwendelbahn, Presseaussendung der ÖBB vom 13. Oktober 2002.
  2. ↑ Sperre der Außerfern- und Karwendelbahn, orf.at vom 17. Juli 2013, abgerufen am 6. Mai 2014.
  3. ↑ Eröffnung der Mittenwald-Bahn. In: Wiener Zeitung, Nr. 248/1912, 27. Oktober 1912, S. 9, unten rechts. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/wrz.
  4. ↑ Die Eröffnung der Mittenwalderbahn. In: Innsbrucker Nachrichten, Nr. 248/1912, 28. Oktober 1912, S. 8 f. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/ibn.
  5. ↑ a b Ralf Roman Rossberg: Gebirgsbahn mit drei Goldmedaillen. In: eisenbahn-magazin 1/2012, S. 34–37.
  6. ↑ 0000&page= 343 RGBl 1910/127. In: Reichsgesetzblatt für die im Reichsrath vertretenen Königreiche und Länder, Jahrgang 1910, S. 301–306. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/rgb.
  7. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 7-i dátummal az Archive.is-en.
  8. ↑ Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek.
  9. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 7-i dátummal az Archive.is-en.
  10. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 1-ji dátummal az Archive.is-en,
    Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund[halott link],
    Permalink Deutsche Nationalbibliothek.
  11. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 1-ji dátummal az Archive.is-en,
    Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek.
  12. ↑ Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek,
    Permalink Deutsche Nationalbibliothek.
  13. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 1-ji dátummal az Archive.is-en,
    Permalink Deutsche Nationalbibliothek,
    Katalogzettel Österreichische Nationalbibliothek.
  14. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2012. július 14-i dátummal az Archive.is-en.
  15. ↑ Permalink Österreichischer Bibliothekenverbund Archiválva 2011. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  16. ↑ TMB-Publikationen Archiválva 2011. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: inntram.com, abgerufen am 29. März 2011.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Mittenwaldbahn
A Wikimédia Commons tartalmaz Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Innsbruck–Garmisch-Partenkirchen-vasútvonal&oldid=26452036”