Indiai üstökösgém

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Indiai üstökösgém
Indian Pond Heron I2 IMG 1142.jpg
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Ardeola
Faj: A. grayii
Tudományos név
Ardeola grayii
(Sykes, 1832)
Elterjedés
ArdeolaMap.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Indiai üstökösgém témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai üstökösgém témájú kategóriát.

Indian Pond Heron I IMG 8842.jpg

Az indiai üstökösgém (Ardeola grayii) a madarak (Aves) osztályába ezen belül a, a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó faj.

A fajt először William Henry Sykes (1790-1872) indiai katonai tisztviselő, ornitológus írta le 1832-ben Indiában [1], tudományos neve John Edward Gray brit zoológus (1800-1875) emlékét őrzi.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj Közép-Ázsiában, elsősorban az indiai szubkontinens és a szomszédos államok területén fordul elő, pontosabban Banglades, Bhután, India, Irán, a Maldív-szigetek, Mianmar, Nepál, Omán, Pakisztán, Srí Lanka és az Egyesült Arab Emírségek területén, valamint ritka kóborló ként megfigyelhető a Seychelle-szigeteken, Thaiföldön és Jemenben. Élőhelyén igen elterjedt, nem minősül veszélyeztetett állatfajnak. [2]

Vonulási időben előfordul Afrikában is, ahol ilyenkor az állományai átfedést mutathatnak közeli rokona, az európai üstökösgém (Ardeola ralloides) telelő állományaival is, például a Nílus völgyében, de a hátoldala sötétebb, mint európai rokonáé, s ez megkönnyíti a két faj elkülönítését.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisebb termetű gémfélékhez tartozik, testhossza 42-46 cm. Nyugalmi helyzetben tollazata barnás vagy sárgás színű, de röptében a szárnyai kifejezetten fehérnek látszódnak; költési időszakban egyes példányainak a lába vörös színű is lehet, de ez nem általános. Általában csendes, károgásra emlékeztető éles hangját csak ritkán hallatja. Főként halakkal, kétéltűekkel és rovarokkal táplálkozik. Élőhelyén kevés természetes ellensége és néhány élősködője ismert.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka elsősorban rákokból, vízi rovarokból, halakból, ebihalakból és néha piócákból áll. Ezeken kívül szívesen fogyaszt tücsköket, szitakötőket, méheket és kétéltűeket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költőterületei Irántól Indián át Bangladesig és Srí Lankáig húzódnak, többnyire kisebb telepekben fészkel. A fészekanyagot rendszerint a hímek gyűjtik, míg a fészket a tojó építi. Jellemző költési időszaka a monszun időszakára esik, a tojó egyszerre 3-5 tojást rak, melyek 18-24 nap alatt kelnek ki. A fiókákat mindkét szülő eteti, fő táplálékuk a hal. [3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]