Incze László (történész)
| Incze László | |
| Született | 1928. december 14. Barót |
| Elhunyt | 2007. április 2. (78 évesen) Kézdivásárhely |
| Állampolgársága | román |
| Házastársa | Szabó Judit |
| Foglalkozása | történész, muzeológus |
| Kitüntetései | Bányai János-díj (2002) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Incze László (Barót, 1928. december 14. – 2007. április 2.) erdélyi magyar történész és múzeumalapító muzeológus.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Segesváron és Székelyudvarhelyen végezte, itt érettségizett (1947). A Bolyai Tudományegyetemen történelem–filozófia szakos tanári képesítést szerzett (1952). Tanári pályáját Mezőbándon kezdte, 1953-tól 1970-ig Kézdivásárhelyen tanított. Nagy szerepe volt a Kézdivásárhelyi Állandó Céhtörténeti Kiállítás (1970–72), majd a sajátosságánál fogva hírnévre szert tett Céhtörténeti Múzeum megszervezésében, 1972-től itt vezető muzeológus egészen 1994-es nyugdíjazásáig, de a múzeum szervezését, a kutatást nem hagyta abba.
Tudományos munkásságának fő területe a helytörténet, céhtörténet, kézműipar-történet. Szerkesztésében adták ki Sylvester Lajossal közösen a Kézdivásárhely c. várostörténeti képes albumot (Sepsiszentgyörgy, év nélkül), melyben Céhek és céhhagyományok Kézdivásárhelyen c. tanulmányával szerepel. Jelentős szakmai dolgozata: Céhpecsétek és céhbehívótáblák a Kézdivásárhelyi Múzeum gyűjteményében (Aluta, 1974). További jeles szakmai írásai: A kézművesség és a kisiparosok helyzete a századfordulón Kézdivásárhelyen (Veszprém, 1990), Céhek és mesterségek múzeuma (1992), A céhes élet időrendje (1995).
Vállalkozott a múzeum és Kézdivásárhely szempontjából fontos kéziratban maradt tanulmányok közreadására, köztük sajtó alá rendezte Földi István Századelő az udvartereken c. kötetet Antal Árpáddal és Szabó Judittal.[1]
Tudományos közleményeit többnyire az Aluta, helytörténeti jellegű közleményeit a Megyei Tükör, a Háromszék, a Székely Újság és a Székely Hírmondó adta közre.
Kézdivásárhely helyi közéletében jelentős szerepet vállalt, ő alapította meg a helyi RMDSZ szervezetet, annak elnöke volt 1992-94-ig, majd városi tanácsos 1992-96-ig. Tagja lett az 1990-ben újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek és alapító tagja és elnöke a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesületnek.
Nagy részvét mellett szülővárosában, Baróton helyezték örök nyugalomra.
Díjak, elismerések[szerkesztés]
- A Széchenyi Társaság Diplomája (1991);
- A kézdivásárhelyi múzeum megalapításának 25. évfordulója alkalmából a Kultúra Szabadságáért Díja (1997);
- Kézdivásárhely Pro Urbe-díja (1998);
- Az EMKE Bányai János-díja és a Pro Comitatu Covasnae-díj (posztumusz, 2002).[2]
Források[szerkesztés]
- ↑ Kriza János Néprajzi Társaság kiadása, Kolozsvár, 2004
- ↑ Emlékkönyv a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium és Református Kollégium 1946/47-ben végzett diákjainak 60 éves baráti találkozójára 2007. június 23. Székelyudvarhely, 2007. 53-54. o.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
- Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Incze László szócikkét lásd 258. p. ISBN 973 97980 0 4
- Incze László életrajza
Hivatkozások[szerkesztés]
.svg){kind=small}