Éralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Inócz szócikkből átirányítva)
Éralja (Inovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásSzobránci
Rangközség
Első írásos említés1555
PolgármesterMilan Polák
Irányítószám072 64 (pošta Podhoroď)
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámSO
Népesség
Teljes népesség207 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság485 m
Terület10,60 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 49′ 24″, k. h. 22° 21′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 24″, k. h. 22° 21′ 27″
Éralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Éralja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Éralja (1899-ig Inócz, szlovákul: Inovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szobránctól 18 km-re északkeletre, az ukrán határ mellett, a néhai Zemplén és Ung vármegyék határán fekszik.

Története[szerkesztés]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „INOCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai Ibrányi Uraságok, lakosai görög katolikusok, fekszik n. nyug. Dubrava Smugoczhoz 1/2, ész. Ublyához 1 órányira, határja két nyomásbéli többnyire zabot; árpát pedig, tatárkát, és krompélyt középszerűen terem, földgye hegyes, völgyes, sovány, fejér agyagos, kavitsos, erdője elég, piatza Ungváron, Homonnán, és néha Nagy Mihályon.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Inócz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Ungh vmegye szélén, N. Bereznához 2 órányira: 251 g. kath. lak., 317 h. szántófölddel, sovány hegyes határral. Ut. p. Ungvár.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Éralja, azelőtt Inócz, Ung vármegye határán fekvő ruthén kisközség 52 házzal és 292 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása pedig Kisberezna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott és 1598-ban Homonnai Györgyöt, Istvánt és Borbálát iktatták birtokába. Később az Ibrányiak, majd a Tomcsics és az Isépy családok lettek az urai és most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. Itt született 1815-ben a jeles nyelvtudós, Ballagi Mór. A községben gör. kath. fatemplom van, melyet 1836-ban állítottak.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinna járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 311, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.

2003-ban 253 lakosa volt.

2011-ben 213 lakosából 168 szlovák és 36 ruszin volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 3.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. december 3.)