Inó (Kadmosz leánya)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Inó (görögül: Ίνώ) a görög mitológiában Kadmosz egyik leánya, Athamasz boiótai király második felesége. Neve prehellén eredetre mutat.[1] Athamasznak már volt egy leánya, Hellé és egy fia, Phrixosz a második házassága idején. Inótól még két gyermeke született, Learkhosz és Melikertész.[2]

Inó el akarta veszejteni Hellét és Phrixoszt, mostohagyermekeit, mire azok Kolkhiszba menekültek előle.[1] Ezt olyan módon érte el, hogy szándékosan éhínséget okozott Boiótiában. Kívánságára a vetőmagot megpörkölték az asszonyok, a férfiak erről nem tudva azt vetették el. A megpörkölt búza természetesen nem hajtott ki, így nem volt aratás. Athamasz a delphoi jósdától kért orákulumot. Inó a küldötteket megvesztegette, így azok nem jártak Delphoiban, és azt mondták Athamasznak, hogy Phrixoszt fel kell áldozni Zeusz oltárán. Athamasz első felesége, Nephelé azonban a Hermésztől kapott aranygyapjas kos segítségével elmenekítette mindkét gyermekét Aiétészhez. Útközben Hellé meghalt, csak Phrixosz érkezett oda, a kos lenyúzott bőre lett az aranygyapjú, ami miatt az argonauták Kolkhiszba utaztak.[2]

Szemelé halála után Zeusz kérésére magához vette közös gyermeküket, Dionüszoszt is, a bor, az öröm, a szőlő, a termékenység és a téboly kétszer született istenét, aki így Inó Melikertész nevű fiának tejtestvére lett.[1]

Zeusz felesége, a féltékeny Héra tébolyt bocsátott rá és férjére, mire Athamasz lenyilazta Learkhoszt – mivel szarvasnak nézte –, Inó pedig Melikertészt forró vízzel telt üstve vetette és fia holttestével a tengerbe ugrott. Ott Inó tengeristennővé változott, és a Leukothea nevet kapta, Melikertész is tengeri istenné vált, e minőségében Palaimónnak hívják. Mindketten a hajósok és a bajba jutott utazók oltalmazói lettek. Így Odüsszeuszt is Inó-Leukothea mentette ki a viharból.[1]

Rómában Inót Mater Matuta, Palaimónt Portunus néven tisztelték, ő vezérli a tengerészeket, hogy szerencsésen eljussanak a kikötőbe.[1]

Az Inó-mondában a gonosz mostoha meseeleme fedezhető fel.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap