Implantátum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az implantátum (latin: beültetett dolog) az emberi vagy állati testbe beültetett mesterséges pótlás, vagy más meghatározott gyógyászati funkciójú segédeszköz. Külső borítása általában nem-testidegen, biokompatibilis anyagokból készül, ilyen például a titán és az orvosi célra kifejlesztett rozsdamentes acél[1]. Esetenként az implantátum elektromos jeleket is kibocsát, ilyen például a pacemaker (szívritmusszabályzó). Beszélhetünk bioaktív implantátumokról is, ilyen a gyógyszeradagoló sztent, amelyet az aortába vagy a koszorúerekbe szoktak beépíteni.

Az ortopédia területén az implantátum csontok, ízületek helyettesítésére szolgál, gyakoribb megnevezése a protézis. Beszélhetünk belső (internal) és külső (external) implantátumról, aszerint, hogy a test belsejében, vagy a testen kívül, látható helyen helyezkedik-e el (ez utóbbi például a fogászatban fordul elő).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]