Imola (Magyarország)
| Imola | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Kazincbarcikai | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Osváth Katalin | ||
| Irányítószám | 3724 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 93 fő (2010. január 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 5,13 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 18,12 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
Imola törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. Miskolctól közúton kb. 45 kilométerrel északnyugatra található. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
A régi magyar népies imola szó jelentése hínár, mocsár, így a falu neve mocsaras területet jelent.
[szerkesztés] Története
A település a 13. század vége, 14. század eleje körül alakult ki; nevével először egy 1344-ben kelt dokumentumban találkozhatunk. A régészek erről a faluról nevezték el „imolai típusúnak” a korai Árpád-kor uralkodó bucakemence-fajtáját: ennek alakja a fajszi típusú bucakemencéére hasonlít, de az imolai kohók melle nyitott, hatásfoka rosszabb volt. A salak nem folyt ki a kemencékből.
A törökök elpusztították; 1570-re teljesen elnéptelenedett. A 17. század második felében népesült be újra.
A török pusztítás hatása századokig tartott: 1427-ben még 18 jobbágyportája volt, 1548-ban már csak 2 zsellér- és 2 megégett portát jegyeztek fel. 1566-ban a törökök felégették a falut, 1570-re a falu teljesen elnéptelenedett.
A mai családok ősei a török vész után költöztek a faluban: a nemesi telkeken élő parasztságnak a birtokosok tetszésük szerint osztottak vetőföldet. 1741-ben a legtisztább nemesi falvak közé sorolták Imolát, ahol 7 kúriás nemes és 6 armális nemes lakott. 1784-ben 64 házban 75 család lakott, 366 fővel. 1890-ben a 72 lakóházban 371 lakos élt. A falu Gömör vármegyéhez tartozott.
A 20. század elejéig egy cserép- és téglagyár is működött a falutól nem messze, a patak felső folyásánál, ahol jó minőségű agyagot találtak. Az ott készült, időtálló, jellegzetes „hódfarkú” tetőcserepek máig több ház tetőjén láthatóak.
Az I. világháború után, majd a '30-as években, a gazdasági világválság idején sokan elvándoroltak.
A II. világháború is több csapást mért a településre, ahol szovjet katonákat szállásoltak el. Később a lakosság az egyre fokozódó városiasodás következtében csökkent tovább; Imolának ma alig 100 lakosa van.
[szerkesztés] Népesség, népcsoportok
A 2001-es népszámláláson a település minden lakosa magyarnak vallotta magát.[2] 2003-ban 130 lakosa volt.
[szerkesztés] Látnivalók
- Fallal kerített, téglalap alaprajzú, nyeregtetős, késő barokk stílusú református templomát Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján, 1785–86-ban emelték a középkori templom helyén. A régi, 1631-ben épített és 1785-ben lebontott épületből csak a mostani templom déli oldalának közepén álló, hagymakupolás, órapárkányos tornyot hagyták meg. A hajó belső mérete 9 m * 17 m. 1856-ban a tornyot megmagasították.
1785–86-ban készítették a 9 * 8 táblás, medallionos díszítésű, festett famennyezetet és a mellvédjein cédrusokat ábrázoló fakarzatokat is. A megromlott állapotú mennyezetet az ezredfordulón leszedték, még megmenthető régi táblákat a műemlékvédelem elszállította. Az új mennyezet festése az eredeti motívumokat próbálja követni. A késő barokk berendezés (festett padok, papi szék, koronás szószék) a többi helyen is olvasható évszám szerint ugyancsak 1786-ban készült. Az úrasztali edények 19. századiak, a harangot Losoncon öntötték 1835-ben.
- Hagyományos népi építészet (több, perkupai stílusú ház a főutcán)
- Gipszkristály-lelőhely
- Középkori, legendák övezte földvárrom a falutól 2 km-re
- Ördöglyuk víznyelő (a nemzeti park része, a várromtól nem messze)
[szerkesztés] Környező települések
- Felsőtelekes 10 km-re,
- Kánó 5 km-re,
- Ragály 4 km-re,
- Aggtelek 13 km-re.
A legközelebbi városok:
- Rudabánya 15 km-re,
- Putnok 25 km-re és
- Kazincbarcika 27 km-re.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Imola honlapja
- Hadobás Sándor, 2003: Az Aggteleki Nemzeti Park és környéke kultúrtörténeti értékei I. Építészeti emlékek. 2., javított kiadás. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.

