Immanuel Wallerstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Immanuel Wallerstein
Immanuel Wallerstein.2008.jpg
Immanuel Wallerstein 2008 májusában
Életrajzi adatok
Nemzetiség amerikai amerikai
Született New York
1930. szeptember 28. (82 éves)
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		 Columbia Egyetem
Pályafutása
Szakterület szociológia
Munkahelyek
Binghamton Egyetem professzor (1976-1999)
Jelentős munkái világrendszer-elmélet
Hatással voltak rá Karl Marx
Fernand Braudel
Paul A. Baran
Andre Gunder Frank
Vitorino Magalhães Godinho
C. Wright Mills
Joseph Schumpeter

Immanuel Wallerstein (New York, 1930. szeptember 28. ) amerikai szociológus, történész. Nevét a részben általa kidolgozott ún. világrendszer-elmélet, számtalan tudományos munkája és a világ állapotáról kéthavonta megjelenő értékelései tették világszerte ismertté.

Tartalomjegyzék

Pályafutása [szerkesztés]

A Columbia Egyetemen 1951-ben BA, 1954-ben MA, majd 1959-ben PhD fokozatot szerzett. 1971-ben a McGill Egyetemen professzori fokozatot kapott. 1973-ban az African Studies Association elnöke volt. 1976 és 1999 között Binghamton Egyetemen a szociológia professzora, valamint ugyanott 2005-ig a Fernand Braudelről elnevezett kutatóintézet (Fernand Braudel Center for the Study of Economies, Historical Systems and Civilization) vezetője volt.

Wallerstein a világ számos egyetemén volt vendégprofesszor, számos díszdoktori cím birtokosa. 1994 és 1998 között a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (ÉHESS) egyik vezetője volt, ugyanakkor a Nemzetközi Szociológiai Társaság elnöki tisztét is betöltötte. Az 1990-es évek során a társadalomtudományok következő 50 évének főbb kutatási területét kijelölő ún. Gulbenkian Bizottság (Gulbenkian Commission on the Restructuring of the Social Sciences) tagja volt.

Tagja a Social Evolution & History című folyóirat tanácsadó bizottságának.

2003-ban az Amerikai Szociológiai Társaságtól életműdíjat kapott.

Rendszeres résztvevője a World Social Forumnak.

Szellemi fejlődése [szerkesztés]

Wallerstein egyetemistaként kezdetben az indiai függetlenségi mozgalommal foglalkozott, egy 1951-es nemzetközi ifjúsági fórum hatására azonban a posztkoloniális Afrika felé fordult a figyelme. Érdeklődésének fókuszában jórészt ez a téma állt 1970-ig. Ezt követően a világkapitalizmus makroszintű kutatásával kezdett elméleti és történeti perspektívából foglalkozni. A globális kapitalizmus kritikájával Noam Chomsky-val és Pierre Bourdieu-vel együtt az antiglobalizáció szürke eminenciásává lépett elő.

Fő műve, A modern világgazdasági rendszer 4 kötetben jelent meg (1974, 1980, 1989 és 2011). Szemlélete elsősorban Karl Marx, Fernand Braudel, valamint a függőségi elméletek (dependencia-elméletek) befolyását mutatja. Nézőpontját az afrikai kutatások során szerzett tapasztalatai is befolyásolták. Maga Wallerstein azt állította, hogy munkáját az 1968-as "világforradalom", azaz a világon végigsöprő diákmegmozdulások hatására írta. Ekkoriban ő maga a Columbia Egyetemen tagja volt annak a bizottságnak, mely a diákok lecsillapítását volt hivatott szolgálni. Wallerstein 68 után számos írásában azt fejtegette, hogy a modern világrendszerben a liberalizmus megszűnt életképes ideológiának lenni.

Már a hidegháború időszakában is nagy jelentőséget tulajdonított az Észak-Dél szembenállásnak. 1980-től az USA-t hanyatló hegemónként írta le. Ez az elképzelése különösen az iraki háború után terjedt el széles körben. Wallerstein szerint a világkapitalizmus rendszere egyre nagyobb és nagyobb tömegek számára hozott nyomort a Földön, ezért a kapitalizmust hamarosan felváltja a szocialista gazdaság.

Kritikusai kiemelik, hogy elhanyagolja a kulturális struktúrák fontosságát, pusztán a gazdasági érdekek által vezérelt képződményeknek tekintve őket.

Összességében azonban nézőpontja számos elméletalkotóra (Andre Gunder Frank, Terence Hopkins, Samir Amin, Christopher Chase-Dunn és Giovanni Arrighi), valamint a globalizációellenes mozgalmakra volt nagy befolyással.

Világrendszer-elmélete [szerkesztés]

Wallerstein szerint a világ különböző részei egy nemzetközi munkamegosztásba kapcsolódnak. Ezzel egy gazdasági egység, világgazdasági rendszer jött létre a történelem folyamán a nemzetközi cserekapcsolatok bővülésével. Az egységbe olvadt gazdaság folyamatait pedig a munka és a tőke szembenállása, és a fokozódó tőkefelhalmozás mozgatják. Emiatt elutasítja a Harmadik Világ megnevezést, mivel szerint a Harmadik Világ országai is részesei a világgazdaságnak.

Elképzelése szerint a világrendszer egy hosszú folyamat eredményeként jött létre, mely a XVI. században kezdődött. Ekkor az egyes elszigetelt, lokális gazdasági egységeket a nagy földrajzi felfedezések nyomán a gyarmatosító országok összekapcsolták egy rendszerré. A folyamat kezdeti szakaszának nyertesei azok az államok lettek (Anglia, Franciaország, Hollandia), melyek meg tudták újítani a politikai és társadalmi berendezkedésüket, lebontva a középkori struktúrákat. A világgazdasági rendszer a XIX. századra alakult ki teljesen. A rendszer nem homogén sem kulturális tekintetben, sem pedig a politikai és gazdasági berendezkedéseket illetően, és Wallerstein szerint ezek a különbségek nem is feltétlenül fognak eltűnni a rendszer további átalakulásai során.

A világrendszert Wallerstein perifériára, félperifériára és centrumra (más néven magterületre) osztja. A centrum-periféria nem elsősorban földrajzi egységek, hanem a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyek: centrum az az ország, ahol a kapitalista gazdaság leginkább profitábilis termékei, azaz ún. vezértermékei kerülnek gyártásra. Centrumország az az ország, ahol a gazdaságban az ilyen termékek gyártása van túlsúlyban. Nézete szerint a rendszer létrejötte során a gyarmatosító országokon, azaz a centrumon kívüli területek először perifériaként léptek be a rendszerbe, alávetve a centrum gazdasági és politikai igényeinek. A periféria és a centrum között munkamegosztás jön létre: a periféria kezdetben csak nyersanyaggal és olcsó munkaerővel látja el a centrum fejlett iparát. A centrum-periféria viszonyban az egyenlőtlen csere, kizsákmányolás valósul meg: a centrum extraprofitra tesz szert, mikor olcsón vásárol a perifériától, és drágán ad el neki. A centrum-periféria nem köthető földrajzi helyhez, és nem örök időre fixált (lásd például Japán esete). A centrum-periféria közötti átmenet az ún félperiféria. A félperiféria a centrum országok viszonylatában periféria, a periféria vonatkozásában viszont centrum módjára viselkedik - kizsákmányolják, de maga is kizsákmányol. A félperifériába a XX. század végén Kelet-Európa, Kína, Brazília illetve Mexikó tartoznak. Periféria és centrum egy földrajzi egységen belül is létezhet, pl Izrael és arab államok viszonylatában.

A világrendszer legfőbb jellemzője az, hogy benne minden árucikké válik, melynek a piac kijelöli helyét és értékét. A rendszer egészének működését leginkább a Kondratyev-ciklus segítségével lehet leírni.

Kritikusaira reagálva Wallerstein az utóbbi 2 évtizedben a modern világgazdasági rendszer kulturális struktúráira irányította vizsgálódásait. Ezek során megállapította, hogy a világrendszer kulturális fogalami és értékei eurocentrikusak.

Magyarországi recepciója [szerkesztés]

A magyarországi nagyközönség Wallerstein munkásságát az egyik legteljesebb mértékben a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Szociológiai Gyűjteményében ismerheti meg.

Az Eszmélet folyóirat rendszeresen közöl írásokat Wallersteintől, maga Wallerstein pedig a lap tanácsadója és védnöke.

2010. február 19-én Budapesten a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen díszdoktorrá avatták Wallersteint. Ennek kapcsán a magyar lapok számos interjút készítettek vele.

Fordítás [szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Immanuel Wallerstein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Magyar nyelvű forrás [szerkesztés]

  • Bevezetés a világrendszer-elméletbe. Budapest. Harmattan Kiadó, 2010. ISBN 9789632362830

Magyarul megjelent főbb művei [szerkesztés]

  • Bevezetés a világrendszer-elméletbe. Budapest. Harmattan Kiadó, 2010. ISBN 9789632362830
  • A modern világgazdasági rendszer kialakulása. Budapest. Gondolat Kiadó, 1983. ISBN 9632812654
  • A társadalomtudomány és a mai társadalom. Letölthető: www.esely.org/kiadvanyok/1996_6/atarsadalomtudomany.pdf
  • A világrendszer ingája és a Jövőegyetem. Beszélgetések Immanuel Wallersteinnel. Savaria University Press, 2010. Online: itt.
  • A társadalomtudományok jövőjéért: nyitás és újjászervezés. Napvilág Kiadó, 2002. Budapest. ISBN 9639350125

Linkek [szerkesztés]

Videók [szerkesztés]



Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Immanuel Wallerstein témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Immanuel_Wallerstein&oldid=13300759”