Il–86
| Il–86 | |
 | |
| Az Aeroflot egyik Il-86–os repülőgépe a Seremetyjevói nemzetközi repülőtéren 2003-ban | |
| NATO-kód | Camber |
| Funkció | Széles törzsű utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Voronyezsi Repülőgépgyár |
| Tervező | Iljusin (főkonstruktőr: Genrih Novozsilov) |
| Sorozatgyártás | 1980–1993 |
| Gyártási darabszám | 106 (3 prototípus és 103 sorozatgyártású példány) |
| Fő üzemeltetők |  Aeroflot (szolgálatból kivonva) |
| Kapacitás | 350 |
| Személyzet | 3 fő (+11 fő az utastérben) |
| Típusváltozatok | Il–96 |
| Első felszállás | 1976. december 22. |
| Szolgálatba állítás | 1980 |
| Szolgálatból kivonva | 2011 (Polgári szolgálatból) |
| Méretek | |
| Hossz | 60,21 m |
| Fesztáv | 48,06 m |
| Magasság | 15,68 m |
| Szárnyfelület | 300 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 117 500 kg |
| Üzemanyag | 86 000 kg |
| Hasznos terhelés | 40 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 215 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db Kuznyecov NK–86 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 127,5 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 950 km/h |
| Utazósebesség | 900 km/h |
| Hatótávolság | 4600 km |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,242 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Il–86 témájú médiaállományokat. | |
Az Il–86 (oroszul: Ил-86, NATO-kódja: Camber) közepes hatótávolságú szélestörzsű utasszállító repülőgép. Ez volt a Szovjetunió első szélestörzsű, és a világ második négyhajtóműves szélestörzsű utasszállító repülőgépe. Az 1970-es években tervezték az Iljusin tervezőirodában. Sorozatgyártása a Voronyezsi Repülőgépgyárban folyt 1980–1993 között. A tesztelésre szolgáló három prototípuson kívül összesen 103 sorozatgyártású gépet építettek. A típust főképpen az Aeroflot és a szovjet utódállamok légitársaságai használták. A Il–86-os úgy szerzett elismerést, mint egy nagyon biztonságos és megbízható gép.[1]
Története[szerkesztés]
Az első két példány egyedi gyártás keretében készült az Iljusin moszkvai kísérleti üzemében. Az egyiket a földi statikai tesztekhez használták, a másikat (CCCP-86000) a repülési tesztekhez. Ez a gép 1976. december 22-én hajtotta végre az első felszállást, majd a következő évben bemutatták a Le Bourget-i légiszalonon. 1978 szeptemberében végeztek a repülési tesztekkel, ezt követően a prototípust átadták az Aeroflotnak.
Az Il–86-os sorozatgyártása 1976 második felében kezdődött el a Voronyezsi Repülőgépgyárban. Az első repülőgép 1979-ben készült el. A sorozatgyártás alatt számos módosítást hajtottak végre a gépen, így 1500 kg-mal csökkent a tömege.
A voronyezsi gyár leterheltsége miatt az Il–86-os gyártásában lengyel cégek is részt vettek. Erről 1977 májusában kötött együttműködési megállapodást Lengyelország és a Szovjetunió. Lengyel részről a fő partner a PZL-Mielec volt, de részt vett az együttműködésben a PZL-Swidnik is. Kezdetben a vezérsíkok, a kormányfelületek, ezek működtető mechanizmusai, valamint a hajtóműgondolák készültek Lengyelországban. A PZL-Mielec 1977 novemberében szállította az első részegységeket. Az Il–86-os sárkányszerkezetében kb. 16%-os volt a lengyel gyártás aránya. A későbbi időszakban tervezték ennek a növelését, a 80-as évek közepére már a sárkányszerkezet felét Lengyelországban készítették volna, beleértve a teljes szárnyat. A politikai és gazdasági változások miatt azonban erre nem került sor.
Napjainkra a típust teljesen kivonták a polgári forgalomból, 2011 elején már csak az Orosz Légierő üzemeltetett négy darabot.
Az CCCP-86000 lajstromjelű, első prototípus az Ukrán Állami Repülési Múzeumban van kiállítva.
Változatok[szerkesztés]
- Il–86V – 450 személyes, 3600–4000 km-es hatótávolságú változat. Csak terv szintjén maradt, nem valósult meg.
- Il–80 – légi vezetési pont. Négy darabot építettek.
- Il–86D – a modernizált, továbbfejlesztett változat terve. Ez lett a későbbi Il–96 alapja.
Lásd még[szerkesztés]
Kapcsolódó fejlesztés
Hasonló repülőgépek
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ John Pike: Il-86 Camber. Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
Források[szerkesztés]
- Yefim Gordon, Dmitriy Komissarov, Sergey Komissarov: OKB Ilyushin – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, ISBN 1 85780 187 3, pp. 323–337.
- Andrzej Glass: Samoloty PZL 1928-1978, Wydawnictwo Komunikacji, Warszawa, 1980, ISBN 83-206-0064-2, p. 178.