Ignaz Franz Castelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ignaz Franz Castelli
Ignaz Franz Castelli.jpg
Josef Kriehuber litográfiája 1835-ből
Élete
Született 1781. március 6.
Bécs
Elhunyt 1862. február 5. (80 évesen)
Bécs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma
Friedrich von Amerling portréja az idős íróról

Ignaz Franz Castelli (Bécs, 1781. március 6. – Bécs, 1862. február 5.) osztrák drámaíró.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Író, költő és színpadi szerző volt. Több harci és honvédelmi dala, főképp pedig a németek ajkán nagyon ismeretes Kriegslied für die österreichische Armee (Harci dal az osztrák haderőnek) c. dala miatt Napóleon császár rendőrsége 1809-ben kerestette, előle Magyarországra menekült. A svájci család c. operájával, melyet Weigl zenésített meg, 1811-ben rávette Lobkowitz herceget, hogy udvari színházköltőnek nevezze ki. Élete utolsó éveit nagyrészt lilienfeldi jószágán töltötte.

Castelli, a joviális bécsi humor egyik fő képviselője, sokoldalú és igen termékeny költő volt. A Kärtnertortheater munkatársaként legalább 200 szórakoztató darabot alkalmazott színpadra. Constantia, portugál király leánya c. drámáját magyarra fordította Láng Ádám (kiadták Kassán 1824-ben). Jó kedélyű tréfája szerencsésebben nyilatkozik meg költeményeiben: Gedichte in niederösterricher Mundart (Költemény alsó-ausztriai népnyelven) (Bécs, 1828); Schicksalsstrumpf c. darabjában (Lipcse, 1818) megkísértette Müllner és Honwald végzet-tragédiáit travesztálni. Élete végső éveiben közzétette Emlékiratait (Memoiren meines Lebens, 4 kötetben, Bécs 1861-62). Irásainak válogatott gyűjteményét már ezt megelőzően adta ki 22 kötetben. Egyéb kiadványai: Wörterbuch der Mundart in Oesterreich unter der Enns (1847); Selam (7 köt. zsebkönyv, 1812-18); Huldigung der Frauen (szintén zsebkönyvek Lipcse és Bécs 1823-48).

A bécsi kispolgári humor és kedélyesség hangulatát árasztó, és alsó-ausztriai nyelvjárásban írt verseit 1928-ban adta ki. Ezzel elindítója lett az osztrák lírában az úgynevezett dialektus-költészetnek.

Buzgó gyűjtő is volt: hátrahagyott egy 12 000 színdarabból álló könyvtárat és ismertebb színészek és drámai költők arcképeinek, továbbá bécsi (1606 óta) színlapoknak gyűjteményét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]