Szőgyény-Marich László (jogász, 1840–1916)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ifj. Szőgyény-Marich László szócikkből átirányítva)
Szőgyény-Marich László

Magyar-szőgyéni és szolgaegyházi gróf ifjabb Szőgyény-Marich László (Bécs, 1840.[1] november 12.Csór, 1916. június 11.) császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos, külügyminisztériumi osztályfőnök, miniszter, diplomata, az MTA igazgatósági tagja (1903).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, idősebb Szőgyény-Marich László, az Aranygyapjas rend vitéze, császári és királyi kamarás, édesanyja, Marich Mária (1815–1890), szolgaegyházi Marich István Dávid, Vészprém vármegyei főispán és krajovai és topolyai báró Kray Franciskának egyetlen leánya, csillagkeresztes hölgy volt.

Édesanyja 1841-ben fiúsíttatott, minek következtében id. Szőgyény László engedélyt kapott a két család nevének és címerének egyesítésére. Ennek értelmében minden leszármazója jogosult a magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich név viselésére. Hazásságukból a következő gyermekek születettek:

  • László (1840–1916)
  • Róza (Bécs, 1843. június 7. –)
  • Gyula (Buda, 1846. október 16. – Bécs, 1862. február 19.)
  • Géza (Bécs, 1847. december 25. –), császári és királyi kamarás (1878), tárnokmester. Jogi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, majd két évig a Hohenheimi és Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. 1868-tól Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1872-től szolgabirája, 1884–1887 Székesfehérvár szabad király város országgyűlési képviselője,a Szabadelvű Párt tagjaként.
  • Júlia (Bécs, 1853. április 26. –), a brünni nemesi alapítvány hölgye, a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet[2] védnöke, a székesfehérvári oltáregylet elnöke, Székesfehérvári Katholikus Nő védőegyesület[3] elnöke, az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye.
  • Fanny (Csór, 1856. augusztus 12. –), férje, Henze Viktor, császári és királyi huszárkapitány.
  • Mária (Bécs, 1859. február 10.), csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Zichy István, császári és királyi kamarás és huszárfőhadnagy
  • Ferenc (Bécs, 1860. december 9. – Celldömölk, 1908. augusztus[4]), császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy. Neje, gróf Gorcey-Longuyon Paulina.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőgyény középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, jogot a Bécsi Egyetemen hallgatott. 1861-ben Fejér vármegye aljegyzője, két évvel később a pesti királyi itélőtábla joggyakornoka lett.

1864-ben barátja, Kállay Béni közös pénzügyminiszter társaságában beutazta Svájcot, Franciaországot, Spanyolországot és Olaszországot. 1865-ben Fejér vármegyei szolgabíróvá nevezték ki, majd 1867-ben főjegyzői kinevezést kapott. 1869-ben Fejér vármegye bodajki kerületének országgyűlési képviselője lett, mely kerület még azután négyszer újította meg mandátumát (1882).

Parlamenti pályáját a Deák-párt soraiban kezdte, és kiváló szelleme, mérsékelt politikai nézetei, szíves, megnyerő modora által csakhamar népszerűvé lett az ellenzéki pártok köreiben is. Szintén 1869-ben beválasztották a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságba, ahol a külügyi bizottságnak előadója lett. Az 1870-71. évi porosz-francia háború során a semlegességi politikát támogatta.

Családja körében

Mikor 1875 tavaszán a Deák-párt és a balközép fúziója létrejött, a volt Deák-párt egy része, báró Sennyey Pál vezérlete alatt, kivált és jobboldali konzervatív ellenzékké alakult. Közéjük tartozott ifj. Szögyény-Marich László is. Miután azonban a jobboldali ellenzék a független szabadelvű párttal egyesült, Szögyény a legközelebbi képviselőválasztásnál már szabadelvű programmal lépett fel és meg is választották. Tagja volt a Közösügyi bizottságnak és a pénzügyi bizottságnak valamint a közlekedési és igazságügyi tárcák előadói tisztjét is betöltötte.

1882-ben, Ordódy Pál a közlekedési tárcától meg kívánt válni, és Szőgyényt jelölték a közlekedési miniszteri állásra. Kinevezését azonban nem kaphatta meg, mert Ordódy úgy döntött nem válik meg posztjától. Kállay 1882-ben közös pénzügyminiszter lett, Szögyény pedig osztályfőnöki megbízatást kapott. 1882. június 15-én letette az esküt mint a császári és királyi ház és a külügyek minisztériumának osztályfőnöke; 1883. május 3-ától óta pedig a minisztériumnak első osztályfőnöke volt. Mint ilyen fogadta a nagyköveteket és követeket és az ő kezén fordultak meg először nemcsak a folyó ügyek, hanem a legkényesebb nemzetközi aktualitások is. Ugyanebben az évben valóságos belső titkos tanácsos, később pedig császári és királyi kamarás lett.

Szőgyény volt az elnöke annak a nemzetközi értekezletnek is, (conférence á quatre) amelyet az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbia, Bulgária és a török birodalom közt a keleti vasutak csatlakozásának feltételei és az ezekkel kapcsolatos kérdések ügyében hívtak össze.

1890. december 24-étől 1892. október 24-éig a király személye körüli miniszter a Szapáry- és a Wekerle-kormányban. Mielőtt megkapta miniszteri kinevezését már korábban is felmerült Szőgyény neve mint Trefort Ágoston utóda a közoktatásügyi miniszteri székben. 1890-ben a főrendiház élethossziglani tagjává is választották.

Szőgyény-Marich László feleségével és három leányával

1892-ben Széchenyi Imre utódául nevezték ki császári és királyi nagykövetté a Német Császárságban, Berlinben, mely tisztséget 1914-es visszavonulásáig viselt. A kinevezést 52. születésnapján kapta meg. Ezzel egy időben megbízták az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciai képviseletével a mecklenburg-schwerini, mecklenburg-strelitzi és az oldenburgi udvaroknál, a braunschweigi régensnél és Hamburg, Lübeck és Bréma szabad városok tanácsainál. Nagyköveti tisztében sokat munkálkodott a német és osztrák-magyar kapcsolatok kiépítésén.

1910. április 17-én kelt oklevélben grófi rangra emelték. 1914-ben visszavonult a közélettől és Csóri birtokán élt, 1916-ban bekövetkezett haláláig. Hetvennégy éves korában egyik utolsó hivatalos tevékenysége az volt, hogy Ferenc József levelét a hadüzenetről átadta Vilmos császárnak a potsdami parkban.[5]

Munkáját a következő érdemrendek odaítélésével díjazták: Aranygyapjas-rend, Lipót-rend nagykeresztje, az I. osztályú vaskorona-rend, Máltai lovag-rend, a porosz fekete sas-rend (1897), a porosz vörös sas-rend, az olasz Mauritius- és Lazarus-rend, az orosz fehér sas-rend nagy keresztje.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőgyény legidősebb lánya, Kamilla férjével Somssich Józseffel, a későbbi külügyminiszterrel

Felesége, Geramb Irma, csillagkeresztes hölgy Erzsébet királyné palotahölgye, Geramb Ferenc Károly [6] és Dulovits Kamilla leánya volt, akit 1873. június 14-én vett feleségül, Budapesten. Házasságukból a következő gyermekek születtek:

  • Zsigmond (Budapest, 1874. július 2. - 1880. március 12.) vörhenyben hunyt el[5]
  • Kamilla (Budapest, 1876. április 4. - Thalham im Attergau, 1966. február 11.[7]), csillagkeresztes hölgy. Férje: gr. saárdi Somssich József (1864–1941), Somssich Adolf és Somssich Teréz fia, jogász, császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárfőhadnagy, követségi tanácsos, vatikáni követ, külügyminiszter. Esküvő: Berlin, 1899. január 9. A házasságot Berlinben tartották, de a szertartást magyarul celebrálták és jelen volt II. Vilmos császár is. Az eskető pap Hetyey Sámuel, pécsi püspök volt.[8]
  • Mária (Budapest, 1877. július 14. - Budapest, 1965. február 24.), férje Somssich Géza[7] (1866–1929). Esküvő: Berlin, 1913. június 25.[7]
  • Ilona (Budapest, 1879. március 17. - 1950), Chorinsky Károlyné[5]

Rudolf, trónörökös hagyatékának kulcsfigurája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több magas rangú emberrel is bizalmas viszonyban volt; Ferenc Józseffel, Rudolf trónörökössel és későbbi nagyköveti megbízatása révén II. Vilmos császárral is. Vilmos császár rendszeres vendég volt nagyobb ünnepélyek alkalmával a Szőgyény családnál. hivatalos volt a nagykövet lányának 1899-es esküvőjére is. A Wohl Lajos által szerkesztett "Vilmos császár és udvara" című díszműben a Szögyény–Marichról szóló részben más anekdoták is olvashatók a két férfi barátságáról. Az egyik szerint volt, hogy a császár olyan korán jelent meg a nagykövetnél, hogy ő még aludt. A másik ilyen történet arról számol be, hogy a császár elhagyni készült Berlint, de előtte még benézett Szőgyényhez és beszélgetésbe kezdtek és mikor a császár észrevette, hogy késésben van, telefont kért, hogy legalább azon keresztül elbúcsúzhasson nejétől. Nemsokára azonban megjelent a császárné és mosolyogva mondta: "Bocsánatot kérek Ausztria-Magyarországtól, hogy reggeli toalettben teszem nála tiszteletemet; de hát csak nem engedhetem búcsú nélkül elutazni az uramat!".

Szőgyény Rudolf trónörökös szűkebb köréhez tartozott. Szőgyényt 1886-ban azzal bízták meg, hogy Rudolfot folyamatosan lássa el politikai információkkal. A Szőgyény révén Rudolfhoz jutott információk voltak az első hivatalos helyről származók. Rudolf megbízott Szőgyényben és rendszerint azzal járt kedvében, hogy hozzá címzett leveleiben magyarul írt neki. Emellett azonban máshogy is segítette Szőgyényt és ezen keresztül a külügyminisztériumot; Rudolf saját hírszerzőitől (főleg Franciaországból, újságíró barátaitól Szeps, Frischauer, Futtaki és Hirsch báró) kapott információkat adott tovább. A külügyminisztériumon keresztül a Rudolf által közölt hírek eljutottak a Német Császárságba. Bismarck ily módon nyert tudomást Rudolf és Clemencaeu kapcsolatáról. Rudolf nem is sejtette, hogy közvetve Szőgyény az, akin keresztül az információk a nem kívánt kezekbe jutnak. Egyszer így írt Szőgyénynek: "Érdekes volna megtudni ki az, akin keresztül ennyire megfigyelnek bennünket."[9]

Rudolf halála előtt módosította 1887-ben készült végrendeletét, hogy az abban foglalt utasítással ellentétben – miszerint Szőgyény-Marich László és felesége, Stefánia nyissa ki íróasztalát és tekintse át írásos hagyatékát – Szőgyény egyedül hajtsa végre e feladatot. Í módosítás így hangzott:
"Szőgyény-Marich osztályfőnök legyen olyan jó, és nyissa ki egyedül az íróasztalt, amely Bécsben a Török-szobában áll. Az alábbi leveleket kell szétküldenie:
1. Valériának,[10]
2. feleségemnek,[11]
3.Hirsch bárónak[12]
4. Mizzi Casparnak[13]

Az íróasztalban talált összes pénzt[14] kérem Mizzi Casparnak átadni. Loschek komornyikom tudja a pontos címét. Marie Larisch-Wallersee és a kis Vetsera hozzám intézett minden levelét azonnal meg kell semmisíteni.
A többi irattal Szőgyény tegye, amit jónak lát, katonai jellegű írásokra vonatkozólag kérje ki Mayer ezredes véleményét. Rudolf."

Szőgyénynek személyesen is írt egy kísérőlevelet:
"Kedves Szőgyény!
Meg kell halnom, ez az egyetlen mód rá, hogy legalább úriemberként hagyjam el a világot. Legyen olyan jó, nyissa ki íróasztalomat istt Bécsben a Török-szobában, ahol jobb időkben olyan gyakran üldögéltünk együtt, és tegye az iratokkal azt, amit a mellékelt végakaratomban leírtam. Szívélyesen üdvözlöm, és mind Magának, mid imádott magyar hazánknak[15] minden jót kívánok, hűséges Rudolfja."

A Szőgyény által átvizsgált iratokról nem sokat tudni, de két rövid feljegyzés fennmaradt a hagyaték rendezéséről, amit Szőgyény elégetésre ítélt: "Nők által írott levelek. Érdekes levelek." Talán a kerítőnő, Marie von Larisch és a szerető, Mary Vetsera által levelekről lehetett szó, melyeket Rudolf szándékosan nem semmisített meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajzi lexikon
  • A Pallas nagy lexikona
  • Országgyűlési almanach (1892–97)
  • Brigitte Hamann: Rudolf trónörökös, 2008
  • Vasárnapi Ujság, 1890. december (52.szám), 1898. június (26.szám), 1899. január (4. szám)
  • Magyar Nemzetségi Zsebkönyv
  • Kempelen Béla: Magyarország csalájai
  • Blank Check (angol nyelven). [2005. február 22-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 20.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Más források a születés dátumaként 1841. november 12-t adják meg. Az 1840-es dátum mellett szól Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, Magyar életrajzi lexikon, A Pallas nagy lexikona, Vasárnapi Újság. Az 1841-es dátum mellett szól a német és angol Wikipédia cikke, valamint az Országgyűlési Almanach
  2. alapítva 1867-ben
  3. mtdaportal.extra.hu/books/a_fiatalkoruak_tamogatasara_hivatott_ jotekonycelu_intezmenyek.pdf
  4. Vasárnapi Újság 1908/35
  5. ^ a b c http://www.holmi.org/arch/2005/07/11.html
  6. A németalföldi eredetű Géramb család 1610. március 23-án nyert magyar honosságot
  7. ^ a b c http://genealogy.euweb.cz/hung/somssich.html
  8. epa.oszk.hu/00200/00242/00413/pdf/00413.pdf
  9. Rudolf trónörökös irathagyatéka 22. csomag. Budapest 1887. március 25.
  10. húga, Mária Valéria
  11. Stefánia főhercegnének
  12. gazdag patrónusának, aki miatt gyakran támadták Rudolfot
  13. korábbi szeretőjének, akit szintén felkért egy közös öngyilkosságra
  14. harmincezer forintról volt szó
  15. Rudolf nem volt olyan elkötelezett híve a magyaroknak, mint édesanyja, ahogy Feleségéhez írott leveleit is a szerető Rudolfod formulát használta itt sem kell többre gondolni mint puszta udvariasságra Brigitte Hamann, Rudolf trónörökös, 2008, 516.oldal