Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ifj. Johann Strauss szócikkből átirányítva)
Johann Strauss
Johann Strauss II.jpg
Életrajzi adatok
Született 1825. október 25.
Osztrák Császárság Bécs
Elhunyt 1899. június 3. (73 évesen)
Osztrák Császárság Bécs
Hangminta
Kék Duna keringő

Johann Strauss II signature.jpg
Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899) aláírása
Arcképe
Emlékműve a bécsi Stadtparkban

Ifjabb Johann Strauss (németül Johann Strauß Sohn) (Bécs, 1825. október 25. – Bécs, 1899. június 3.) osztrák zeneszerző, zeneköltő, a Kék Duna keringő megkomponálója, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették.

Strauss-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjabb Johann Strauss 1825. október 25-én született Bécsben, apja, Johann Strauss első fiaként. Apja akarata ellenére, akárcsak két öccse, Josef és Eduard, ő is zenésznek állt.

A bécsi polgár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johann szívesen ellátogatott a kültelkek kocsmáiba és a Bécs környéki dombok hangulatos nyári vendéglőibe és nézte, hallgatta, hogyan mulat a nép, hogy ropják a táncot az osztrák parasztok, miképp penget szapora ritmusokat a sramlizenekar és miféle dallamokat „kapnak fel” a külváros lakói: iparosok, mesterlegények, katonák, diákok.

Straussnak három felesége volt. Az első, Jetty Trefs énekesnő hamar elhunyt. Másodjára Angela Dietrichhel kötötte össze életét, aki viszont elhagyta egy másik férfiért. Harmadik feleségét Adelét túl az ötvenen, érett fejjel ismerte meg. Adele is asszony volt már ekkoriban, egy gyermek anyja, ráadásul ő is a Strauss családi nevet viselte, ám pusztán névrokona volt a nagy zeneszerző-családnak. Sokan Adelét tekintik Strauss igazi nejének, aki odaadó rajongással vette körül férjét, sőt a bécsiek az operett Cosimájának is nevezték, mert jó tanácsaival előrevitte a mester munkáját. Feljegyezték, hogy amikor a A cigánybáró próbáira készültek, maga a mester sem bízott a sikerben, mind a színház direktora, mind Zsupán alakítója, az ismert Girardi is szkeptikusan álltak a premierhez. Adele kitartása, és határozott fellépése beigazolódott talán még a Denevérnél is nagyobb sikert hozott Straussnak ez az operett.[1]

Bécs zenei élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A század első évtizedeiben Franz Schubert nemcsak a válogatott zeneélvezők muzsikusa. A kocsmák táncai behatolnak a városba és e polgári aranykor idején kiszorítják az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, amely valaha a nép körében született, megigézi az egész várost.

„Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amiket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.”Berlioz (ford.)

Ne gondoljuk, hogy ez a kritika egyedülálló volt. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról.

Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra talál. A vetélytársat is Johann Straussnak hívják… fia. Ádáz versengés indul a két Strauss között, amit az 1848-as forradalom még ki is élez. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a Balkánon éri utol, és ő lóhalálban siet Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén halad, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezényli.

A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kell.

Az apa és fia közötti versengésnek az idősebb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnik az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hever az egész császárváros. A küzdőtérre szólítja Josephet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozik. Joseph Strauss szinte hónapok alatt sajátítja el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén áll. Majd színre lép a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezi a Strauss-dinasztia világhírét. Közben Johann mindinkább visszavonul a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigányok

Több száz keringőjét nem sorolhatjuk fel e szócikk keretében, nem beszélve a polkákról és indulókról, amelyeknek ugyancsak nagymestere volt. Érjük be nagyobb lélegzetű műveinek címeivel:

amelyet halála után a Strauss-keringők legjavából állítottak össze.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (Pesti Hírlap Vasárnapja, 1930. dec. 14. / 31.old.)